Paradox-ügy
– Ő jön…
Alig látok valamit a sötétben a haldoklóból. Csak fekete szemei csillognak a gyárépület ablakain beszűrődő neonfényben. Megpróbálja befejezni amit elkezdett, de csak hörög, aztán meghal. Elkéstem.
Amint hallottam a lövést, berohantam az épületbe. Nyomozóként ez a kötelességem. Az elhagyatott telephely acéllépcsői hangosan konganak, ahogy a gyilkos menekülni próbál. Leteszem az áldozatot és utána eredek, ameddig még hallom, hogy merre lehet.
Futok felfelé, de minden emelet egyforma. Rozsdás gépek, poros berendezések, vaksötét. Mikor utolérem, rá akarok kiáltani, de fegyvert ránt, így én is. Telibe találom.
Elkapom a nyakát és meglátom a saját arcomat. Lentről hallom, hogy közeledek. Futni kezdek.
Ez egy száz szavas kihívásra készült.
