Téli hajnal
Hamvas pihék ágyán szendereg
a táj, friss fehérségű csöndben
omlik lepel szívére.
Álmos sötét olvadásán lebeg
a tél, zúzmarás keze
derengést penget végre.
Hulló hófehér lelkek
tisztaság zamatát ízlelik
a légben, végtelenbe utazik
a szeretet felhők égi hajóján,
Tűnékeny ősz integet a távolból,
egy deres falevelet télnek
jeges ajkára csókolván.
Hideg évszak neszével várandós
a hajnal, fénypelyhekből
dereng föl a suhogó varázs,
Meseszerű, ahogy a hajnal
síri csendjét megtöri
a muzsikáló
fátylas havazás.
2011. december 2.