Zenit
Messze magasban remegő fényünk,
Ikercsillagba égetett szívünk
Egymástól egymás felé gravitál.
Megnyugvást talán sohasem talál
A csillagporos sötétbe zárva.
Egymásból születünk örök nyárba.
Létünk a tengely: ősi síkmetszet,
Mit egykor Isten közénk repesztett,
Hogy a kozmosz jégtavába fagyva
Égjen gázörvényű gömbök magja.
Álmunk az idő, jövőnk a távol.
Százszor holtak a csillagok mától,
Ám az Örök áll törvényre készen:
Életből halál fordítva lészen.
S egyensúlyt hozó, teremtő szikrák,
Keringő csavarba fordult sziklák,
Spirális gyűrű, ellipszis-zsongás
Gyümölcse izzó bolygó bolyongás.
Fénylő és őrült szerelem-forgás
Gyümölcse izzó bolygó bolyongás.
