Magyarkórság
Csinálni kell a munkát reggel
Nem lehet lusta az ember
Gyerünk vár az építőipar tenger
A beton keverő kínál sok hellyel.
Vesszük a kalapácsot máris kézbe
Felhőkarcoló tetejéről a várost nézve
Kapunk még időben észbe
Hogy a melónak nemsokára vége.
Izzadunk a melegben rajtunk a védőruha
De ez valamikor nem elég mert odafent ugat a főnök kutya
Egyfolytában mivel a pofánkat már unja
Pedig ha tudná milyen a kemény utca
Talán ismerné milyen a kis polgár jussa.
Nem adjuk fel segítünk egymáson
Nem tapossuk el a földön fekvőt
Mert mindannyian küzdünk egy lángon
S nem feledjük ki adta nekünk egykor a kendőt.
Lapátolás nem egyszerű főleg ha nincs meg a megfelelő eszköz
De ha nem bírjuk a munka felügyelet üvölt, hogy vetkőzz
Mindent vissza követel az uraság
Miközben a pénzünk csak felét ha visszautalják.
Ám megyünk előre ha szükséges munkáról munkára
Ez egy mókuskerék ami ösztönöz a szint ugrásra
Az élet nevű rendszer tanít a győzelem kupára
Úgy hogy alatta nem akarunk tűnni butáknak.
Bár jobb ez mint a monoton gyárban
Ahol ajándék ha van egyáltalán tartalék áram
Annyira leamortizálódott minden a házban
Hogy csoda lenne ha az ottaniak nem égnének folyton lázban.
Aki bepiszkolja magát az ne hisztizzen
Inkább gazdagok módjára kéne, hogy viszkizzen
De a helyzet a többségnél nem fenékig tejfel
Rengeteg a kilátástalan szegény szenszej.
Próbáljunk megélni de hogy ha felmegy az infláció?
Nincs már akció mert az többé nem ráció
Hiába skandálja ezt a helyi rádió
Semmi sincs rendben ha mégis az csupán olcsó vízió.
A nincstelenség egyre nagyobb méreteket ölt
Mialatt az oligarcha marad fennkölt
Nyomorban születnek a roncsolt szövetek
Rázós a menet így hát kapcsoljuk be a biztonsági öveket.
Istenhez persze megy a fohászkodás
De úgy hogy elúszik közben a tollászkodás
Minden manapság drága és értéktelen
Mert túl mélyre lett ásva az érték verem.
Fegyverek emiatt szabadon járnak
A gyűlölettel a gonosz felek szemben állnak
Háttal a mennyország a pokolba már várnak
De ahhoz robbannia kell a vírus gáznak.
Magyarország! Nálunk nincs a gyeplő!
Már az se gyakori hogy szirénázik a mentő
Mert könnyebb mindent a szőnyeg alá söpörni
Mint egyszerűen a betegséget kiköhögni.
Fájdalmas a felismerés, hogy egyre jobban terjed a káosz
Ami rögtön szögez oda a fához
A hatalom meg röhög, hogy nincs gyógyszer a herpeszes szájhoz
Csak az olyan fajta ami egyből el is átkoz.
Mert képtelen a társadalom visszatérni a régi gyökerekhez
Ami számít, hogy mi kerüljön az új bolond ötletekhez
Természetesen ezek feleslegesek a vakon bízó körmenetnek
Ám bezárul a világ mert az ásványai egyszer majd mind tönkremennek.
A mai gondolkodás sajnos egy álom
Robotok irányítanak mindent a vámon
S ha külön kérik is őket számon
Akkor se vallják be mi megy át a valóság szálon.
2025. 03. 22. - Nemesnádudvar
