Évszakok halála
| Szépirodalom / Versek (1553 katt) | bel corma |
| 2011.11.21. |
Elpattant egy boldogság húr,
megroppant, bús lelkekbe szúr
karcos hanggal.
Támadó tél bőszen sivít,
bágyadó ősz hangja sikít
harcos dallal.
Nyár emléke már csak fáradt,
szürkévé sápadó, száradt:
múlt virága.
Tavasz tündér hantján virul,
havas, álmos ködként simul
halk sírjára.
| Előző oldal | bel corma |
| Vélemények a műről (eddig 5 db) | |