Évszakok halála

Szépirodalom / Versek (959 katt) bel corma
  2011.11.21.

Elpattant egy boldogság húr,
megroppant, bús lelkekbe szúr
karcos hanggal.

Támadó tél bőszen sivít,
bágyadó ősz hangja sikít
harcos dallal.

Nyár emléke már csak fáradt,
szürkévé sápadó, száradt:
múlt virága.

Tavasz tündér hantján virul,
havas, álmos ködként simul
halk sírjára.

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 5 db)