Az alku
A rendőrségi kihallgatószobában a nyomozó mindkét kezét az asztalra tette és kételkedő hangsúllyal kérdezett.
– István, most tényleg azt hiszi, én el fogom hinni ezt a dajkamesét, amit kitalált?! Maga az áldozat és fogalma sincs hogyan került ebbe a helyzetbe?
– Mondtam már magának, én mindent elmondtam. Sohasem állítottam, nem tudom, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe. A lány ajánlkozott fel az állítólagos nagyanyján keresztül és én elutasítottam.
– Elutasította?
– Eleinte igen, aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie.
– Hány éves is volt akkor a lány és hány éves volt akkor maga?
A kihallgatószobában többen röhögni kezdtek, mert annyira hihetetlen volt István meséje.
* * *
Pista kissé bosszúsan ment haza randevújáról. Hiába no, szerette a női nemet és még igen aktív volt ötvennyolc évesen. Partnere egyértelmű ajánlatát azonban most, talán életében először utasította vissza. Azt el nem fogadta. Zsuzsannát már nagyon rég ismerte, igazából hat évvel idősebb volt nála. Ámde ez ebben a korban már abszolút nem számít. Hú az anyja istenit, pedig de jól nézett ki! Ott és akkor egy pillanatra valóban átfutott az agyán, belemegy a Zsuzsa által felajánlott alkuba, de aztán kissé felháborodottan visszautasította azt. Mégis mit szólnának az emberek?! Szája kiszáradt már a gondolatra is.
– Pista te vén marha! Mit csináltál?! Visszautasítottál egy ilyen ajánlatot?
Hangosan dödögött, bár tudta, helyesen cselekedett, mégis irgalmatlanul bánta a dolgot. Sokáig fent volt, olvasott. Próbálta lelkét megnyugtatni, mert a történtek nagyon felzaklatták. Felzaklatták, mert olyan szinten vonzotta, annyira kívánta, akarta őt, hogy azt képtelen elmondani. De nem! Ezt egyszerűen nem lehet, mert ezt nem illik, sőt, a társadalom kiveti magából azt, aki ezt az íratlan szabályt megszegi. Már éppen lefekvéshez készülődött, amikor csengettek. Angéla állt az ajtóban, kezében egy hatalmas utazótáskával és egy levéllel, amin Zsuzsi kerek gyöngyszerű betűi kacskaringóztak.
– Szia. Angéla vagyok és Zsuzsi küldött.
– Tudom ki vagy. Az unokája. Mit akarsz itt? Főképpen ilyenkor éjjel.
– Zsuzsi kórházba került, agyvérzés. Az orvos szerint nem fogja a reggelt megérni.
– Sajnálom. Miattam történt, mert nagyon összekaptunk.
– Nem. Nem miattad Pista, hanem mert agyi értágulata volt és az orvos szerint már régen nem kellene élnie sem. Itt beszéljük meg az ajtóban?
– Nem, gyere be. Azt hiszem, én most bemegyek hozzá – nyúlt kabátja után Pista. – És neked István bácsi, érted ugye?!
– Felesleges, mert az intenzíven van és nem engednek hozzá be. Amúgy meg nekem a Pisti jobban tetszik. Tényleg pizsamában akartál bemenni hozzá?
Akkor vette észre, a lánynak valóban igaza volt. Annyira zavarodott volt Pista, hogy észre sem vette. Akkor újra a levélre esett a pillantása.
– Azt Zsuzsi nekem küldte?
– Igen, neked. Írt neked is és a gyámügynek is. Megvan benne közjegyzőnél ellenjegyzett dokumentum is, és az ügyvéd által minden elkészített papír.
– Hmm. Úgy látom, készült már erre a napra.
– Igen, bár valójában hat hónappal később kellett volna ennek a bizonyos beszélgetésnek megtörténnie, mert csak akkor leszek tizenhat.
– Te tudsz a beszélgetésünkről?!
– Persze, hogy tudok. Én választottalak ki téged. Egyedülálló vagy, stabil anyagi háttérrel állandó jövedelemmel. Nem nézel ki rosszul, és se kutyád, se macskád.
– Te miről beszélsz most?
– Pontosan arról, amin annyira összekaptatok, amit elutasítottál. Te leszel a férjem. Minden tekintetben. Nő vagyok, és én döntök, nem a férfi.
– Te még nem vagy nő, csak egy buta kislány! Ezt a marhaságot meg sürgősen felejtsd el. Ma éjjel maradhatsz, de szigorúan a vendégszobában. Holnap reggel meg szépen hazamész és megvárod, míg Zsuzsi felépül. Hol az anyád és az apád? Van telefonszámuk? Felhívom őket, lehet el is visznek.
– Csak Zsuzsi volt. Nincs senki más. Amúgy meg a lakása porig égett, miután beszéltem az orvossal.
– Tessék?! Kigyulladt a lakása?!
– Nem kigyulladt, hanem én gyújtottam fel, miután az orvos egyértelműen kijelentette, semmi esélye Zsuzsinak. Felgyújtottam, hogy ne tudj hazaküldeni.
– Te beteg vagy, neked pszichológus kell!
– Nem, egyáltalán nem vagyok beteg csak tudom, mit akarok. Te meg Pista, jobb ha beletörődsz, a férjem leszel. Sőt, mostantól úgy is foglak kezelni. Amúgy meg ne aggódj, biztosítva volt minden, bőven az értéke felett. A bekapcsolva felejtett vasalók, meg már csak ilyenek. Időnként kigyulladnak.
– Neked István bácsi! Mars a szobádba, a többit reggel megbeszéljük.
Pista nagyon mérges volt, alig tudott elaludni. Zsuzsa levelét legalább ötvenszer elolvasta, átnézte valamennyi dokumentumot és a gyámügynek írt leveleket is. Igen, tényleg komolyan gondolta. Az unokáját, Angélát tényleg neki szánta, mint feleség. Talán éjjel két óra is lehetett, amikor elaludt. Álmodott, az éjjel Pista újra fiatal volt és Angéla eljött hozzá. Szenvedélyesen és hosszan szeretkeztek. Reggel már bőven fent járt a nap, amikor kinyitotta Pista a szemét. Majdnem dél volt. Fel akart kelni, de Angéla visszahúzta.
– Ne még. Nagyon lestrapáltál az éjjel. Nem gondoltam volna, ennyi energia szorult beléd.
– Te mit keresel itt? Jesszusom, anyaszült meztelenül fekszel az ágyamban?!
– Nem csak feküdtünk édes! Bizony volt ott más is. Igen aktív éjszakánk volt.
– Ezt nem hiszem el! Bezártam a szobám ajtaját.
– Igen, én meg kinyitottam, mert nem kulcsra zártad. Most már az égiek előtt is a férjem vagy. Elháltuk a nászunkat, te vagy az első mostani életemben.
A kórházban rossz hír fogadta Istvánt. Zsuzsa az éjjel elment. Előre le volt minden papírozva így Pista mindenben el tudott járni. El kell ismernie, igen alapos asszony volt az a Zsuzsi, Isten nyugosztalja. Miután végeztek, mármint ő és Angéla előkereste az ügyvédje telefonszámát. Angéla elnevette magát.
– Zsuzsi minden lépésed előre megmondta. Igaza volt mindenben. Jól választottam.
– Hibáztam, és úgy látom, nem vagy képes felfogni, mit is csináltál. Ezek rendkívül komoly dolgok és én egy öregember vagyok hozzád képest. Csak reméld, nem estél teherbe! Sőt, elmegyünk orvoshoz és kérünk esemény utáni tablettát.
– Felejtsd el, Pista. Nekem egyértelmű céljaim vannak és ennek te a részét képezed. Terveim vannak veled. Mehetünk az ügyvédedhez, beszélj vele, ha ez megnyugtat.
– Kislány! Te nem vagy kerek! Mégis hogyan gondoltad? Tizenhat évesen gyereket vállalsz, mi van akkor, ha én tíz év múlva alulról szagolom az ibolyát?! Ki fogja azt a gyereket felnevelni? Nem lesz apja!
Angéla nagyot sóhajtott, majd belekezdett.
– Szépen nyugodj meg! Elmegyünk az ügyvédedhez és elmondunk neki mindent, ahogyan történt, és kikérheted a tanácsát.
Így is történt. Az ügyvéd szinte folyamatosan vigyorgott, majd, amikor mindketten befejezték kérdezett.
– Angéla. Ön beszámítható? Van tudomása bármilyen mentális betegségről?
– Beszámítható vagyok és nem, nincs tudomásom semmilyen mentális betegségről sem. Mi több – nyújtott át a mappájából egy dokumentumot –, ezt a pszichológiai vizsgálatot mi kértük elvégeztetni, pontosan az ilyen szituációk elkerülése érdekében.
– Elég meggyőző – válaszolt az ügyvéd, miután ellenőrizte azt. – Tisztában van vele, az ügyfelem ötvennyolc éves? Ez az ön döntése vagy a nagyanyjáé?
– Igen tisztában vagyok a korával és igen, ez az én választásom volt. Zsuzsi csak segített ezt formába önteni. Mégis ragaszkodom ahhoz, hogy a férjem legyen. Főképp, miután vele veszítettem el a szüzességem.
– István, ön csak a társadalmi elítélés miatt ellenkezik vagy vannak más ellenérvei is? Mert jogilag teljesen rendben van az önök úgymond kapcsolata, ahogyan betekintettem az előre elkészített iratokba. A megboldogult nagymama is kifejezetten támogatja az önök kapcsolatát.
– Igen, a társadalmi elítélés erős érv. Amit Zsuzsinak is megmondtam, egy ilyen kapcsolat felelősség. A gyermekvállalás is az.
– Ahogyan én látom, itt semmi sincs, ami miatt aggódnia kellene, legalábbis jogilag. A kérdés az az, maga akarja-e? Ha mint ügyvédet kérdez, ha akarja Angélával ezt a kapcsolatot, jogilag megteheti. Ha mint embert kérdez, örüljön a szerencséjének! Ez nem mindennap történik meg egy ilyen korú férfival.
Amikor hazamentek, Angéla újabb levelet adott át Pistának Zsuzsannától, amiben részletesen elmagyarázta, miért kérte meg erre, miért őt választotta Angéla, és miért kéri, legyen jó férje neki élete végéig, megadva neki mindent, amit férj a feleségének meg kell adjon. István megértette és elfogadta az új helyzetet. Eltelt három hónap és Pista lassan megbékélt. Hozzászokott Angéla jelenlétéhez és észre sem vette, de lassan már tényleg feleségeként kezelte, létezett mellette. Nyolc hónappal később ténylegesen összeházasodtak. Egy hónappal később megszületett a közös fiuk. Angéla rendkívül elégedett volt életével és férjével. Huszonhárom volt, amikor a negyedik gyermekének is életet adott, és Pista nem értette, hogy nem öregszik mellette. Mindig fiatalabbnak érezte magát, teljesítőképessége is csak emelkedett minden téren. Kis pocakja eltűnt és izmai kezdték visszanyerni feszességüket. Szexuális étvágya is csak nőtt, amit Angéla nagyon kedvelt. Szinte úgy érezte, visszafiatalodik tűzrőlpattant, több mint negyven évvel fiatalabb felesége mellett. Megszerette nagyon ezt a kis boszorkányt, Angélát, aki céltudatosan ment előre, és annak lendülete vitte Pistát is. Boldogságban és harmóniában éltek sokáig, elteltek az évek. Angéla nyolc gyermeknek adott életet. Hosszú és boldog életet tudhatott magáénak, amikor nyolcvanhat évesen meghalt.
* * *
A nyomozó egyedül hagyta a fiút a kihallgatószobában, és a kollégáival beszélgetett a folyosón.
– Azért nem semmi ez a sztori, hallod! Ez a kölyök tényleg el is hiszi, hogy százhuszonnyolc éves?
– A pszichológus szerint igen. A papírjai szerint is igazat mond. Kilencven éves kortól évente kellett új jogosítványt csináltatnia a kora miatt, és senkinek sem tűnt fel a különbség?
– Nem, senkinek sem. Mi több, a fotókon évente jól kivehető, ahogyan fiatalodik, a felesége meg öregedik.
– Akkor lehet, igazat mond?
– Hülyéskedsz?! Azért kétezeregyszáznégyben már csak tudnunk kellene róla, ha ilyen létezik! Te Nem gondolod?!
A most tizenöt és fél éves István maga is kételkedett abban, ami történt, de minden bizonyíték és a nyolc gyermeke is alátámasztották az általa elmondottakat. Hiányzott neki Angéla nagyon, de tudomásul kellett vennie, elment, és ő itt maradt. Maga sem érti hogyan, de szinte gyerekként, amikor találkozott Zsuzsival. Összebarátkoztak és szerelmesek lettek. Hamarosan egy párként éltek.
* * *
Közvetlenül Angéla halála után az éjszaka közepén a hullaház ajtaja halkan megnyikordulva nyílt. Van, ami még kétezeregyszáznégyben sem változik, ahogyan a zsanérok karbantartása sem. Egy tizennégy év körüli kislány lépet be, szinte osonva, rendkívül óvatosan. Odahúzott egy széket, felállt rá, és elkezdte kinyitni a hűtőrekeszeket, egyiket a másik után. A negyedikben megtalálta Angélát. Azt teljesen kihúzva, a ráncokkal szabdalt mezítelen mellkasára tette a kezét. Alatta a hideg emberi hús felizzott vörösen, és Angéla nagy levegőt véve feléledt.
– Üdvözöllek ismét az élők világában, Angélám!
– Szia Zsuzsi!
– Sokáig elvoltál, drágám. Úgy egyeztünk meg, hatvannégy évesen cserélünk életet.
– Igen, de olyan jó volt az élet Pista mellett.
– Igen, láttam, fülig beleszerettél.
– Te most hol tartasz?
– Tizennégy és fél vagyok, még kell egy év, és akkor megkeresem őt.
– Pistára gondolsz?
– Igen. De most még nagyon korai, mert téged gyászol, meg még vizsgálati fogságban van a kora miatt. Sehogy sem képesek felfogni, hogyan tudott visszafiatalodni.
– Tényleg Pistát választod? Az én Pistámat?!
– Igen. Miért? Ha jól emlékszem, velem randizott előtted. Megtaláltad az elkészített papírokat és iratokat?
– Igen, köszi, nagyon alapos munkát végeztél.
– Amúgy meg ne aggódj, ha ragaszkodsz hozzá, a következő életedben visszakapod a te Pistád. Most inkább arra ügyelj, nehogy még egyszer meghalj. El kell kezdened visszafiatalodni, van rá hetven éved.
Vége…
