Madárka 6/3

Fantasy / Novellák (64 katt) Klark
  2025.01.17.

3.

A szinte tapintható vaksötétségen keresztültapogatózó, eleinte halvány, majd egyre erősödő fénysugár vájt utat magának. Mintha kinyitották volna a pince ajtaját, hogy a legmélyebb sarokban gubbasztó szörnyeteg meglássa a lépcsőt, ami felfelé, az élettel, reménnyel, hittel teli világba vezet. A szörnyeteg, akivé Napszépe vált, nagyon lassan, óvatosan, kétkedve, összeszorított szájjal megkezdte az araszolását az ajtó felé. A lépcső aljához érve meglátott a fénylő ajtókeretben egy alakot, aki kitárt karokkal várta őt. Napszépe iszonyú erőfeszítéssel felkúszott a lépcsőfokokon, amik szinte égették a bőrét és a húsát, de nem foglalkozott a fájdalommal, mert el akart érni a fénybe…

A Szent Anya várta őt a lépcső tetején, az utca mocskában. Altrein gyógyítója. Az egyszerű szürke köntösbe és fátyolba öltözött nő szeme tele volt olyan gyöngéd érzelmekkel, amikre Napszépe alig emlékezett már. A Szent Anya feltámogatta, magára vette a súlyát, és elvitte Altrein szentélyébe.

Napszépe teste itt gyógyult meg a szörnyű mérgezés után. Bár iszonyú árat fizetett érte: soha többé nem lehetett gyermeke.

Miután felfogta, megértette és elfogadta szörnyű tette súlyos következményét, elkezdhetett gyógyulni a lelke. Megértette, hogy Altrein, a Világ Anyja számára minden gyermeke egyformán fontos, és hogy nincs előtte megbocsáthatatlan vétek.

Miután ezt felfogta, megértette és elfogadta, kérte, hogy hadd maradhasson Altrein szentélyében. Ezt követően beavatást nyert Altrein titkaiba, és megismerte az istennő történetét. Megtudta, hogy Altrein gyógyítói csak nők lehetnek, mégpedig csak sokat szenvedett nők. Megtudta, hogy csak az képes gyógyítani a világot, aki maga is rengeteg szenvedésen ment keresztül. Megtudta, hogy ez az az ár, amit fizetni kell, és csak azt lehet megmenteni, aki kéri.

Miután ezt felfogta, megértette és elfogadta, kérte, hogy hadd lehessen Altrein gyógyítója, lelkek simogatója, szenvedők gyámolítója. Így lett a szentély tagja, így nyert új életet, és így zengett hálát minden nap a Világ Gyógyítójának, aki felemelte őt a porból és maga alá ültette, gyermekei közé.

Évekkel később eljött a nap, amikor a Szent Anya megtért Altrein kebelére. Halála előtt Napszépét javasolta utódjának, amit a szentély tagjai jóváhagytak, s végül az istennő is áldását adta rá. Az egykori kurtizán nem érezte magát méltónak a feladatra, mert még nem érezte elég tisztának a lelkét. A megtiszteltetést azonban nem utasíthatta vissza.

És ma bebizonyosodott, hogy nem is alkalmas rá.

* * *

A lelke mélyén tátongó sötétségbe bámulva megriadt magától: fájdalmától, félelmétől, emésztő gyűlöletétől.

– Nem vagyok méltó – suttogta a szobornak. – Édes Anya, nem vagyok méltó Hozzád. Tele a szívem sötétséggel, haraggal, kétellyel. Hogyan gyógyíthatnék, amikor gyilkolni vágyom? Hogyan maradhatnék, amikor minden tagom menekülne? Hogyan adhatok erőt, amikor tagjaim és szívem gyenge, mint a harmat? Azt hittem, hogy képes vagyok rá, s lásd: az első próbánál elbukom. Képtelen vagyok felemelni őt, jaj, aki lerántott engem! De így nem tudlak tovább szolgálni téged. Mitévő legyek, mondd? S miért választottál éppen engem? És miért hoztad éppen őt ide?

Alig értek földet a szavai, amikor megértette, mit kérdezett.

„Miért választottál éppen engem? És miért hoztad éppen őt ide?”

Előző oldal Klark