Péntek tizenhárom
Ma reggel, mikor felkeltem,
kimentem az utcára.
Túloldalon virít cica
éj fekete bundája.
Péntek van és tizenhárom
nap telt el a hónapból,
kikerülöm most a cicát
megvéd tán a kudarctól.
Kerülném, de ott egy létra
alatta el nem megyek.
Balszerencsére utalnak
ezek a baljós jelek.
Inkább gyorsan hazamentem
nem kell a balszerencse.
Itthon talán nem kerülhet
homok a gépezetbe.
Le is rúgtam a cipőmet
pont az asztalon landolt.
– Neked aztán nincs szerencséd –
sarokban egy pók csúfolt.
Nem csapom le a kis pókot,
nem hozna jó szerencsét.
Hiába is csúfol engem,
nem ás nekem kelepcét.
Kabátomat felakasztva
levertem a nagy tükröt.
Gondolom most a tettemmel
behívtam az ördögöt.
Most aztán már ette fene,
ezt a pénteki napot.
Jobban járok, ha keresek
egy csendes nyugodt zugot.
