Fitneszmese

Neoprimitív / Írások (1848 katt) Norton
  2011.11.12.

Oroszlánszagú Richárd egy hatalmas fitneszkirály volt. A nevét az egész világon jól ismerték, a kis kúrta farkútól az óperen cicás tengerekig. Eleinte Schwarzenegger volt a példaképe, de néhány éves edzés után úgy döntött, hogy amatőrökkel inkább nem foglalkozik. Ebből is látszik, hogy az átlagosnál azért némileg fejlettebb testfelépítéssel rendelkezett.

Annyira jól ment neki a sportolás, hogy szinte minden évben elnyert valamit: 2000-ben országos testépítő bajnok lett, 2001-ben megkapta a kottaolvasó kitüntetést, 2002-ben csak gyúrt, 2003-ban ő lett Mister Univerzum, 2004-ben fitnesz bajnokságot nyert, 2005-ben csak gyúrt, 2006-ban megkapta az év pofonját (Stophauer nénitől, mert beszólt neki), 2007-ben a Delta műsorvezetője lett, 2008-ban csak gyúrt, 2009-ben őt választották a legkockásabb hasú diktátornak, 2010-ben megkapta a szifiliszt, 2011-ben izompólós világbajnokságot nyert, aztán csak gyúrt és gyúrt, mint valami pék. Ez volt neki az egyetlenegy szenvedélye a drogon és a kártyán kívül, s mint minden jó király, szerette volna, ha a gyermekei is csatlakoznak hozzá a hobbijában.

Ám sajnálatos módon a három leánya közül kettő teljesen génhibásnak bizonyult: Bromélia leginkább egy vízilóhoz, Dromélia pedig egy elefánthoz hasonlított. Ki sem látszottak a hájból. Egyedül a harmadik lány, Barbicica bírt megfelelő testalkattal. A fitneszkirály, hogy a túlsúlyos gyermekei miatt ne bánkódjon, gyakorta meghívott különböző vándormuzsikusokat és bohócokat, hogy felvidítsák.

Most is ezt tette, miközben jóféle bort vedelve a trónszékében terpeszkedett. A mulattatóember harsányan üvöltve pengette az egyetlen húrral rendelkező hangszerét, miközben a szemei kiguvadtak és szörnyű grimaszokat vágott. Egy idő után annyira extázisba jött, hogy elpattant a húrja, és hátba vágta egészen váratlanul, majd körbetekeredett a nyakán és kis híján kiverte a szemét. Oroszlánszagú a combjait csapkodta a nevetéstől. Bikanyakán valósággal kiültek az erek.

- Ez egyszerűen óriási! Lenyűgöző produkció volt! Bár éreztem némi intonációs hibát, de összességében meg vagyok vele elégedve. Nekem nagyon átjött! Úgy döntöttem, megjutalmazlak ezért a remekbe szabott műsorért! Te leszel a hegedős regősöm!
- Hálásan köszönöm, nem fogja megbánni! Én nagyon profi vagyok, sok éve játszom már és...
- Uram! - köszörülte meg a torkát a trónszék mellett álló kancellár. - Már eddig is tizenkilenc darab hegedős regőse van! Ezt nem viseli el a költségvetés!
- Micsoda? Tizenkilenc van?
- Ön vette fel őket.
- A fenébe!
- A világért sem szeretném befolyásolni, de...
- Azt hiszem, az tényleg sok! Tudják mit? Vágják le a fejüket!
- Mindnek?
- Igen, mindnek! Meg neki is. Csak hogy meglegyen a húsz. Az olyan, szép, kerek szám.
- Na de, nagyúr... én egyelőre nem vagyok az alkalmazottja! Még alá sem írtuk a szerződést... engedjenek!

A vándormuzsikus igencsak kapálózott, amikor a zsoldosok megragadták.

- Könyörgöm, legyen jó hozzám! Engedjen el, esdekelve kérem!
- Állj! - kiáltott a király. - Nagylelkű leszek. Lógassátok ki az erkélyen, aztán engedjétek el! Úgy, ahogyan kérte.
- Istenem, vagy hetven méter magasan vagyunk!
- Maga akarta, hogy engedjük el.

A katonák az erkélyre kényszerítették, majd kihajították. Elhaló ordítást követően tompa puffanás hallatszott.

- Szerintem ez jó poén volt.
- Egyetértek, nagyúr! Óhajtják elkezdeni az étkezést?
- Természetesen. Már farkaséhes vagyok.

A kancellár megrázott egy aranycsengőt, mire púpos hátú szakács lépett a terembe.

- Remélem, megfelelő fitneszkaját készítettél, Szörcs!
- Az ehető legjobbat, feneség!
- Rendben, lássunk hozzá! Küldjék be a lányaimat!

Alig néhány pillanat elteltével begurult Bromélia és Dromélia - nem is nagyon kellett küldeni őket. Diszkrét horkantások kíséretében helyet foglaltak az egyelőre üresen árválkodó étkezőasztalnál. A székek megreccsentek, mintha feljajdultak volna.

- Mit eszünk?
- Ti csak salátát, ha jót akartok!
- Ne má, apa! Hrrrk! Nem lehetsz ilye!
- Kussoljatok! Negatív kalóriás ételeket fogtok kapni!
- A meg mi a menkű?
- Nicse bennük kalória?
- Dehogy nincs! - felelte Barbicica, aki épp akkor érkezett meg. - Van bennük, ám az ilyen ételek megemésztéséhez több energiát használ el a szervezet, mint amennyit nyer belőlük. Jól mondom, apa!
- Kitűnően, kislányom! Te vagy az egyetlen valamirevaló utódom!
- Köszönöm! - felelte Barbi és pukedlizett egyet.
- Hogy szakat vóna rá egy mázsa disznóganyé! - horkantott Dromélia.
- Mit mondtál, gyermekem?
- Semmi, semmi. Csak izé... én úgy szeretlek, mint azzemberek a sót!
- Meg vagy te őrülve? Só, cukor és liszt! A három fehér méreg! Hányszor tanítottalak a megfelelő... á felesleges időpocsékolás! Szerintem lássunk inkább hozzá a...

A király szavát váratlan esemény szakította félbe: az egyik hatalmas, kétszárnyú ablak valósággal szétrobbant, és egy idomtalan élőlény röpült át rajta. Belecsavarodott a függönybe, majd odavágta a fejét az egyik dögnehéz, kovácsoltvas csillárhoz.

- Tillárom, berepedt a membránom! - kiáltott a sárkány, mert bizony ő volt a betolakodó.
- Mi szél hozott? - kérdezte az egyik őrt álló zsoldoskatona, ám a társa már támadt is, mivel neki több esze volt, és jól tudta, hogy a szokásos évi „szűz pecsenyéért” érkezett az álnok!

A szakállas harcos kétkezes pallossal próbált lesújtani, ám a jövevény elkapta a csuklóját, majd belevitte egy dobásba. A pórul járt férfi nagyot nyekkenve csapódott a földhöz.

- Steven Segal tanított! - közölte a tűzokádó, ám ekkor egy nyilat lőttek felé.

Nyugodtan felvette a pallost, majd kettévágta a nyílvesszőt a levegőben... természetesen hosszában, mert keresztben olyan snassz lett volna.

- Ezt pedig egy Segal filmben láttam.
- De hát ez lehetetlen! - méltatlankodott Richárd.
- Ezt mondd el azoknak, akik amerikai akciófilmeket néznek!
- Nyilazzátok le!

Újabb vesszők indultak el, ám a sárkány egyáltalán nem ijedt meg. Odament egy kávégéphez, majd pénzérméket dobált bele. Elkortyolt egy kávét, aztán megpördült, és a pengéjével széthasította a nyilakat a levegőben.

- Na, ilyen már tényleg nincs! Ne szórakozzál már!
- Kevés akciófilmet nézel.
- Öljétek meg!

Három katona indult előre, ám egy erőteljes lángoszlop takarta be őket, amitől meggyulladt a hajuk. Égő fejjel, ordítva rohantak ki a teremből.

- Ennyit erről - ásított a hétgyerekes, hátrányos helyzetű betolakodó. - Térjünk inkább a lényegre! Elhoztam a szerződést. Aszongya, hogy... a felek megállapodása értelmében, az alábbi jogszabályok alapos ismeretében, az ítélőképességük teljes birtokában, a felelősségük biztos tudatában, az adókötelezettség maximális betartása mellett... bla, bla, bla... fogjuk inkább rövidre, mert sosem szerettem a jogi fordulatokat, meg amúgy is megpörkölődött kissé az ügyirat... szóval az egyik lányodért jöttem! Tudod, az éves járandóságom! Idén királyleány dukál.

- Értem én, értem! Csak ugyebár...

Richárd zavartan nézett körül, ám megkönnyebbülten észlelte, hogy Barbicica ravaszul elbújt az asztal alá.

- Ajánlhatom Droméliát? - derült fel végül az arca.
- Tisztelem a fogyatékkal élőket, ezért nem ütlek meg - felelte a sárkány. - Mit gondolsz, miért gyúrok én napi tizenkét órát? Kérdezd már meg!
- Miért gyúrsz napi tizenkét órát? - tett eleget a kérésnek sápadtan a király.
- Azért, hogy kidolgozott, dokkmunkás felsőtestem legyen! Ez az elefánt ki sem látszik a hájból! Olyan, mint egy kosárlabdázó meg egy szumóbirkózó keveréke. Ha megenném, több heti edzésemet tenném vele tönkre. Nem hizlalda ez, kérem!
- Nos, akkor... ajánlhatom Broméliát?
- Ne hozz ki a sodromból, ha megkérhetlek rá, mert menten rád megyek hátulról! Ha így folytatod, fiús napom lesz! Az előbb mondtam, hogy...
- De ő soványabb... valamivel.
- Egy nőt meg kell előbb hódítani! - vágott közbe Bromélia sértetten. - Vagy ahhoz már kevés vagy? Csak rabolsz itt, összevissza?
- Meg tudom hódítani a nőket, ha arra vagy kíváncsi, de így egyszerűbb a dolgom.
- És mivel hódítod meg őket?
- Na vajon mivel? Még a kérdés is felháborít! Hát szóval... ugyebár a belső kisugárzásommal... meg ugye az izémmel, az inteligen...cicámmal... aztán a kidolgozott felsőtestemmel... mert az nagyon ki van dolgozva.
- Csak deréktól lefelé vagy nulla!
- Mi bajod a...
- A farkad például nagyon rövid. Egy sárkánynak bizony hosszabbnak kellene lennie.
- Ez csak a kanyarodáshoz kell. Semmi baj nincs vele.
- Nekem akkor se tetszik.
- Kit érdekel? Nem érted jöttem. Biztos van egy csinosabb lányod is, király, akit magamévá tehetek.
- Én beáldozom magam! - kiáltotta Dromélia. - Még ha rövid is a farka!
- Nekem inkább Barbicica kell!
- Tudsz róla?

A rémület szinte tapinthatóvá vált.

- Volt egy ilyen nevű lányom, de ő... hogy is mondjam... meghalt.
- Tollas nekem a hátam, te szerencsétlen? - kérdezte a tűzokádó, aztán egy hanyag mozdulattal felborította az asztalt.
- Kukucs!
- Nem nyúlsz hozzá, ha jót akarsz!

A lángoszlop után a király teljesen kopasz lett, és élénkvörössé változott az arca.

- Ezt azért nem kellett volna.

A sárkány nem figyelt oda. Belecsavarta Barbicicát egy szőnyegbe és kirepült vele az ablakon.

- Viszlát, Kojak! - kiáltotta búcsúzóul.
- Hova mész, te állat, állj már meg! A fenébe is...

Richárd szabályosan összeroskadt.

- Pont őt kellett elvinned, te gonosz lelkű szörnyeteg? Hol van már a bátor lovag? Hol a vitéz harcos?



Pár mérfölddel arrébb.

Rambo 23 Béla nagyon örült neki, hogy kapott végre egy szabadnapot. Két hete az elsőt! Ma szerencsére annyit alhatott, amennyit csak akart. Bizony nehéz dolog volt felkelővezérnek lenni! Nem szívesen vallotta be magának, de néha valósággal gyűlölte az állását.

Régebben utcazenész volt, ráadásul úgy érezte, hogy kivételesen tehetséges! Ez a megérzése pedig egy cseppet se volt alaptalan, mivel remekül keresett, tekintve, hogy a "szakmában" ő volt az egyik legjobb. Kapualjakba trombitált, és fizettek neki, hogy ne csinálja - azt a foglalkozást sokkal jobban csípte. Ám ez a mostani... finoman fogalmazva is hagyott némi kívánnivalót maga után. Ő valójában sosem akart felkelővezér lenni! Az igazság az, hogy fel sem akart kelni, mert imádott délig aludni. Neki aztán döröghettek az atombombák, úgy hortyogott, mint egy kábszeres mormota. A nagyapja viszont sajnos egyre hevesebben unszolta szegényt: állandóan ütötte a fejét egy kardántengellyel, miközben azt sulykolta bele, hogy a felkelővezérség gyönyörű szakma! Ezt a gyakorlatot hosszú éveken keresztül folytatta, mígnem a „tehetséges” kis unoka beadta végül a derekát.

Béla sosem felejti el azt a kínkeserves napot. Egy verőfényes délutánon történt a dolog. Odament hozzá a nagyapja, és azt mondta neki, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve asztrológiával kezdett foglalkozni. Ez az elhatározás állítólag egy földöntúli ihlet hatására érkezett, amit persze nem bánt meg az öreg.

- Akarsz jóslatot hallani? - kérdezte mosolyogva.
- Egyáltalán nem!
- De én egy nagyon fontos dolgot olvastam ki az imént a csillagokból!
- S mi lenne az?
- Neked az a sorsod, hogy felkelővezér legyél!
- Nem mondod! Ez hihetetlen!
- Örülsz neki?
- Egy cseppet sem, ugyanakkor erősen kételkedem a szavaid őszinteségében.
- És miért? - emelte meg ösztönösen a nála levő baseballütőt az öreg.
- Miért?! - kiáltotta magából kikelve Rambo 23. - Mert fényes nappal van, fater! Nem tűnik fel?! Én egyáltalán nem látok csillagokat!

Az öreg ekkor fejbe vágta a baseballütővel, hogy csak úgy kongott.

- Na, most már csillagokat látsz! - szögezte le magabiztosan.

S valóban csillagokat látott! És rögvest ki is olvasta belőlük, hogy muszáj elvállalnia a munkát, mert ez így már nem mehet tovább. Addigra azonban rengeteg ütést kapott a fejére, ami megártott neki egy kissé, de a szakmájában ez egy cseppet se zavarta, mivel a dolga csupán annyi volt, hogy felkeltse az embereket, mivel az ébresztőórákat rendszeresen a falhoz vágták. Ezentúl viszont őt vágták a falhoz, ám ehhez már hozzáedződött a nagyapja révén.

A legkorábbi felkelőket fél négykor ébresztette, majd jöttek a négy órások, és így tovább. Nyolc órakor végzett a munkával, ami egyáltalán nem volt nehéz, csak ne kezdődött volna olyan korán - ezt utálta a legjobban.

Ma viszont nem csinált mást, mint az ágyon heverészett, s közben Droméliáról ábrándozott - ő volt az álmai nője. Alig fél éve látta meg a drágát, amikor a királyi udvarban átmenetileg ő volt a felkelővezér. (Annak az Oroszlánszagúnak egyébként saját embere volt, ám ő éppen megbetegedett akkor, és neki kellett helyettesítenie.) Nem szívesen tette, de nagy úr a szükség. Ám azt álmában sem hitte volna, hogy egy lélegzetelállító szépségre fog lelni a királyi udvarban!

Mikor legelőször meglátta Droméliát, hatalmasat dobbant a szíve. Úgy érezte, megtalálta a világ legszebb nőjét! Csak így egyszerűen. A feje tetejétől a lábujja hegyéig maga volt a csoda! Csimbókos haja szanaszét állt, duzzadt tőgyei tömlőként lógtak a hordóhasára, diszkréten szőrös mellkasa egy keskeny csíkban kilátszott a divatos rozmárbőr felsőrészből, kőkemény bicepszeit még egy díjbirkózó is megirigyelte volna, vaskos combjai összeértek, hogy alig tudott menni tőlük, széles csípője pedig állandóan beleakadt az ajtófélfába, amikor átsétált a nagyterembe. És mindezek tetejében isteni ragyák borították az arcát! Volt köztük piros, de érett, fehér színűek is elég rendesen.

Találkozásuk pillanatában háttal állt neki a drága, és egy tükör előtt szépítette magát. Épp az orrszőrzetét szedte ki... természetesen harapófogóval. 23 Béla nehezen bírt a gerjedelmével, és rögvest megkérdezte tőle, hogy nincs-e kedve egy kis hentyem-pentyemhez? A szépség ekkor csak annyit felelt rá, hogy meg ne próbáljon hozzáérni még egy ujjal sem, ellenkező esetben egy csettintésébe kerül mindössze, és a lábai előtt heverő dobermann tüstént kitépi a légcsövét.

Aztán a fejéhez vágott egy kovácsüllőt, amikor mégis túl közel merészkedett hozzá. Ez a szűzies védekezés természetesen csak még inkább felkorbácsolta Rambo úr vágyait. Úgy érezte, reménytelen szerelembe esett.

Azóta hosszú hónapok teltek el, ám Droméliát még kardántengellyel sem lehetett kiverni a fejéből. Most is, amint az ágyon heverészett, csak ő járt az eszébe.

- Figyelem, figyelem! - harsant fel a váratlan ordítás. - Itt a Délelőtti harsona! A gonosz tűzokádó elrabolta Barbicicát! Magas jutalom a megmentőjének! Csak tessék, tessék! Friss a hírek! Mindössze két euró!

Béla hirtelen megélénkült. Kiszaladt az utcára és magához intette az újság árust.

- Gyere csak ide! Adj egy lapot!

A pasas kitépett egy lapot az egyik harsonából.

- Te kisegítő iskolába jártál? Egy újságot kérek!
- Jól van, jól van! Két euró lesz!
- A forint már nem jó?
- Talán buta vagyok, de hülye azért nem.
- Itt a pénz, a fene a pofádba!

Kifizette, majd lelkesen olvasni kezdett.

- Magas jutalom üti annak a markát, aki... te jó ég, ha megmentem azt a szárnyas egeret, talán elnyerhetem Dromélia kezét!
- Te akarod megmenteni a királylányt? - kérdezte csodálkozva a hírlapárus. - Most kettőnk közül ki a hülye? Az a sárkány nem akárki! 2007-ben ő volt a szuper nehézsúlyú szkander világbajnok. Hetekig cikkeztek róla.
- Mindenki legyőzhető.
- Na persze.
- Képzeld el, én sem vagyok akárki! - sértődött meg Béla. - Rendesen ki vagyok képezve! Megtanítottak célzás nélkül, csípőből lekaszálni embereket gépfegyverrel, megtanítottak arra, hogy a sebeimet fájdalom nélkül összevarrjam, és elképesztő ütéseket bírok ki. Engem már kovácsüllővel is vertek fejbe!
- Ez megmagyaráz néhány dolgot.
- Hol találom a tűzokádót?
- A hegytetőn lakik, túl a csúcson.
- Köszönöm, barátom, indulok tehát! Sietnem kell, mert én akarok az első lenni, aki megmenti a királylányt!
- Attól ne félj! Nem fognak tolongani.


Rambo felkerekedett, és elsétált egészen az égig érő hegy lábáig.

- Legalább egy mozgólépcsőt raktak volna ide - dünnyögte szórakozottan.

Persze a sárkánynak könnyű dolga volt, hiszen tudott repülni.

- Na, jó, akkor felmászom! Ez egy függő játszma lesz.

Nekiveselkedett és feltornászta magát egész a hegytetőig. Hamar meg is találta a megfelelő barlangot. A kéményből füst áradt. Kopogás nélkül rontott be az ajtón.

- Most véged van, te féreg! - kiáltotta harsányan. - Te százlábú, te pondró! Te svábbogár, te csúszómászó!

A sárkány éppen súlyzózott. A tricepszeit erősítette. Ledobta a vasakat, és megtörölte verítékező homlokát.

- Tegyük most félre az evolúciót - közölte nyugodtan. - Mi járatban vagy erre, jó barát?
- Jöttem a királylányt megmenteni!
- Megint a régi nóta? Sajnos elkéstél picit.
- Már megetted, te falánk hernyó?!
- Mondtam, hogy hagyjuk az evolúciót! Nem ettem meg, hanem megtettem titkárnőnek. Nehéz a mai világban eligazodni a bürokrácia útvesztőiben. Egy rakás időt megspórolok vele. Nyomtat, gépel, kávét főz és bedől. Nem végezte el ugyan a titkárnőképzőt, de mindent meg lehet tanulni.
- Nem hagyom, hogy ezt tedd vele, te... na, jó, hagyjuk a törzsfejlődést! Mérkőzzünk inkább meg!
- Rendben! IQ teszt legyen, vagy sakkparti?
- Ezt nem értem.
- Csak viccelni próbáltam. Legyen akkor bajvívás, vagy birok.
- Hagyjuk inkább az inteligencicás dolgokat - kérte Rambo. - Én arra gondoltam, szkanderral is eldönthetjük, ki legyen a győztes!
- Neked elmentek otthonról? Szerintem ne nagyon számíts Nobel-díjra a közeljövőben! Tudod, ki vagyok én?
- A 2007-es szkander világbajnok.
- Akkor miért...
- A saját sportodban akarlak megverni.
- Legyen, ahogy akarod, nagyképű lovag! Itt a mancsom, nem disznóláb!

Rákönyökölt az asztalra. Béla egy darabig félénken bámulta, majd megragadta a felé nyújtott kezet.

- Kezdhetjük?
- Várj, megfordítom a baseballsapkámat. Most már oké!

Neki veselkedtek! A két hős másfél órán keresztül erőlködött, majd a tűzokádó keze nagyot koppant az asztallapon. Hirtelen csak krákogni tudott.

- Ez egyszerűen képtelenség! - nyögte ki végül. - Nem győzhet le egy amatőr!
- Sajnos már legyőzött - mosolygott Rambo 23. - Hol az a szárnyas egér?
- Benn a másik szobában.

Béla kihozta Barbicicát, és egyszerűen otthagyta a magába roskadó sárkányt, aki teljesen összetört a vereség miatt.

Mikor visszaértek az udvarba, Oroszlánszagú, talán mondanom se kell, hogy nagyon megörült nekik, ám ekkor rögvest megkérték a leánya kezét, amitől megijedt egy kissé. Ám amikor rájött, hogy melyik gyermekéről van szó, tüstént igent mondott - így legalább nem neki kellett élelmeznie Droméliát.

Másnap hetedhét országra szóló menyegzőt tartottak, ahol mindenki ehetett, ihatott, ha kifizette, aztán egy reggelig tartó orgia vette a kezdetét, melyben mindenki részt vett.

Aztán persze boldogan éltek, míg meg nem haltak, a sárkány pedig gyúrhatott tovább, hogy visszavágjon Rambo 23 Bélának. Na, itt a vége... foss el véle!

Ennyi

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)