Lövészárok 2.
Szépirodalom / Versek (1557 katt) | bel corma |
2011.11.07. |
Dermedő sár a bőrömre száradt,
égő szemem kialvatlan, fáradt,
csak görcsösen szorítom puskámat.
Szemednek izzó fénye...
Az ágyúzás szürkületkor elállt,
piszkos ködfátyol a fejünkre szállt,
magával hozva a biztos halált.
Ajkadnak édes íze...
A szuronyt a cső végére húzom,
töltényeim a tárba csúsztatom,
a legutolsót még megcsókolom.
Örökké velem marad...
Hulló fénygyertya lángja elvakít,
tisztjeink sípja agyamba hasít,
szétszakítva a múltam árnyait.
Ha a halál elragad...
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |