Üres lap
Üres a lap.
Gyere, állj mellém!
És együtt írjunk rá minden szót,
hogy erőt merítsünk sokszor abból.
Távoli a táj.
A lap még üresen áll.
Pedig gyönyörű lenne,
amikor a nevetés felváltja a csendet,
amikor valakit szerethetsz,
és amikor viszont szeretnek.
Felnézek az égre.
Mielőtt leírom a lapra az első szót.
Tovább senkire nem várok.
De még itt vagyok, megtalálsz.
És a lap is üresen áll.
Gyere, állj mellém!
És szétfoszlik a magány.
Gyere, ma gyönyörű nap simogat.
Ma a lapon a tinta szétfolyhat.
Gyönyörű lesz ma a csillagos ég.
És gyönyörű lesz holnap az alkonyat.
