Hulla-dék

A jövő útjai / Novellák (1492 katt) GregTheMad
  2011.11.03.

Előzőleg senki sem gondolta volna, hogy az emberiség végső hanyatlása egy ilyen ártatlannak tűnő változással veszi majd kezdetét. Sőt, a történtek egyesekre kifejezetten kellemesen hatottak, és ők elégedettségüknek lépten-nyomon hangot is adtak.

A politika persze hamar rátenyerelt. Lám, a társadalmi megosztottság véget ért, s íme, itt az ékes bizonyíték. Az utópia már közel van. És a többi. Valójában ez is csak egy volt az olyan esetek sorában, amikor úgy akartak valamit a saját eredményükként bemutatni, hogy igazából az égvilágon semmi közük sincs az egészhez.

Voltak, akik hitték, vagy csak akarták hinni, hogy a kormányszóvivők, miniszterek, képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek, rendőrfőnökök szociális illetékesek megnyugtatónak szánt szavai igazak. De az ömlengős szónoklatok végeztével a balsejtelem minduntalan visszatért, és mindenki csak állt fejcsóválva, kérdően széttárt karokkal. Mert valljuk be, az, hogy az egész bolygón az összes guberáló hajléktalan egy időben válik köddé, egészen valószínűtlen.



Az első emberi maradványt két hét múlva fedezték fel egy müncheni lakóparkban. Illetve annak szeméttárolójában.

A történteket utólag valahogy így tudnám elképzelni:

Herr Schöntag most is rutinszerűen járt el. Munkából hazaérve megcsókolta feleségét, atyaian végigsimította gyermekei fejét, és vacsora után tévét nézett. A szemetes kiürítése nem szerepelt a teendői között, még csak nem is ő szokta levinni a tárolóba. Most azonban valahogy késztetést érzett rá, sőt, talán el sem tudott volna aludni, ha nem teszi meg.

A lakópark csendes volt, az épülethez tartozó tárolóhelyiségig vezető úton senkivel sem találkozott. A szemetesládához lépve, a kuka mintha megrázta volna magát. De persze biztos csak képzelődött, mert ugyebár ilyen nem történhet meg. Legalábbis Németországban biztosan nem. Így hát nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Felnyitotta a láda tetejét, és fölé hajolt. Megemelte a zsákot, hogy bevégezze rendeltetését, de a sorsnak ma más tervei voltak. A zsák nem a szemetesben végezte, elgurult a betonon. Helyette Herr Schöntagot rángatta be valami a kukába, s mire eltűnt a láda gyomrában, már halott volt.



A londoni rendőrségre öt nap alatt huszonegy bejelentés érkezett titokzatos körülmények között eltűnt személyekről.

A sajtó viszonylag lassan reagált az eseményekre, hiszen a celebritások viselt dolgai mindig elsőbbséget élveznek, de egy héttel később már címlapon hozta a legújabb szenzációt: Emberi testrészeket rejtenek a szemetesek! A jelenség koránt sem volt lokális. Az egész világon tapasztalták New Yorktól, Dubaion át Balmazújvárosig.

Kezdetben valami gyilkos szektára gyanakodtak, de az esetszám olyan gyorsan nőtt és olyan sok, egymástól több száz kilométerre eső helyeken bukkantak fel újabb maradványok, hogy ezt a verziót teljesen elvethetővé vált. Mindenki tanácstalan volt. A halálesetekben ugyanis csupán egy valami volt közös: Mindegyik szemetesládák környékén történt.



Amikor kitudódott az igazság, csupán egy rossz viccnek tűnt az egész. Pedig a világ arról ismert, hogy a legabszurdabbnak tűnő forgatókönyv is valóssággá válhat. És ez ráadásul még logikus is volt. Ugyan ki állította, hogy az evolúciónak nincs humora? A tápláléklánc csúcsára új faj került.

Madridban derült fény mindenre. Fényes nappal történt, és vagy egy tucat független szemtanú tudta alátámasztani: Egy utcai szemetesláda megtámadott egy embert.

Konkrétan egy járőr volt az áldozat, az történtek óta kórházban kezelik. Csupán egy közönséges vizesflakont akart kidobni egy közönséges kukába. Mindennapos eset, motorikus mozdulat. A tetőt felemelve azonban a kuka megragadta a karját és elkezdte magába húzni. A sikolyokra odasereglők végül sikeresen kiszabadították a rendőrt, a megvadult ládát pedig – mivel a többiekre is rátámadt – összezúzták. A rendőr csupán a kézfejét vesztette el.

A világ hírcsatornái és online portáljai jelentik: A szemetesek embereket falnak fel. Nem vicc.

Hogy mégis hogyan vált lehetővé mindez? Nos, a tudománynak erre is van válasza: A pazarlás. Az a rengeteg pazarlás. Túl sok ételmaradék végezte a szemetesben. Túl sok zsíros falatot hajítottunk ki az ablakon a legkisebb megfontolás nélkül, mindennemű aggodalomtól mentesen. Hát most megnézhetjük magunkat.

No persze nem a kukák keltek életre, vagy hasonló. Elvégre mégsem egy B kategóriás horrorban vagyunk. A vízfejűek szerint a sok hulladék hatására egyfajta mutálódott baktérium, vagy gombafaj fejlődött ki a kukák belsejében. Tudják, a sok génmódosított kaja, adalékanyag, meg hasonló… Telepeket hoztak létre a szemetesládák belsejében. Maguk a ládák páncél gyanánt funkcionálnak. Akárcsak a remeterákoknál.

Ki tudja, előzőleg mennyi ideig gyarapodtak, híztak szépen, csendben, csirkecsonton, diétás joghurton és lebomló palackokon tengődve, míg végül úgy döntöttek, hogy rámozdulnak a nagyobb zsákmányra. Ha így belegondolunk, végül is csak idő kérdése volt az egész. Minek elégedtek volna meg a maradékkal, mikor terített asztal veszi őket körül.

A kisebb, rögzített tárolók nem húzták túl sokáig. Nem futottak el sehova, így bezúzták őket. Viszont a nagyobb, fémkonténerek már keményebb diónak bizonyultak. A kukásautókról nem is beszélve. Azok álltak ellen csak igazán. Óriási, borzalmas bestiák, agresszívek, és túl sokan vannak. Minden egyes emberre két szemetes jut a Földön, gondolták volna? Az pedig jó sok. Mindig van egy, amelyik kicsúszik a megsemmisítő brigádok markából, elpusztításuk lehetetlennek tűnik. És ha ez nem volna elég, a közgazdászok szerint piszok sokba is kerülne.

Nem is gondolná az ember, mennyire gyors tud lenni egy ilyen dög. Még az igazán nagyok is. Egy tanknak jól meg kell szenvednie, mire leterít egyet, és nem is mindig a kukák húzzák a rövidebbet. Előfordul, hogy a lánctalpas legénysége konzervkajaként végzi. Ha ez nem volna elég, a bestiák rájöttek, hogy együtt többre mennek. Most már csapatokba verődve portyáznak, akár a hiénák. Szeméttől bűzlő, falánk hiénák.

A még védett városrészekben a katonaság próbálja fenntartani a rendet. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A zavargások kezdenek mindennapossá válni, hiszen valakinek felelnie kell a történtekért. Mások igyekeznek tudomást sem venni a helyzetről. Az életnek folytatódnia kell, amennyire tud. Mert muszáj. The show must go on. De ugyan mi lehet biztos pont, ha már a saját igényeidre formált kis azbesztbarlangodban is féltened kell a bőröd?

Nyakadon a világvége? Kit érdekel? Dolgozz, vásárolj, fogyassz! Mert ki tudja, meddig teheted még meg? Ja, hogy nincs hova kidobni a felesleget? Dobd magad mellé, az ágyba, a kanapé mellé, a fa tövébe. Folytatódjék minden, mint ha mi sem történt volna! Egy a lényeg, ha kukát látsz, fuss!

A dögök már szaporodnak is. Ne kérdezd, hogyan! Állítólag képesek a szemetesládák anyagát hasznosítani, és egyszerűen osztódnak. Hát nem édesek?

Az étel és víztartalékok egyre szűkösebbek, de csak a legelszántabbak merészkednek le az utcára, közülük néhányan visszatérnek, de a legtöbben nem. Aki teheti, vidékre menekül. Arrafelé biztonságos. Legalábbis egyelőre.



Immáron hivatalosan is vége van. Mindennek vége. A civilizációnak lőttek, az ember pusztulásra van ítélve, és a kukák öröklik a Földet. Reméljük, ők jobban gondját viselik majd, mint mi. A halott, szeméttől bűzlő Budapesten itt-ott egy cinikus felirat hirdeti: A VILÁG HULLA-DÉK.

Ennél szebben én sem fogalmazhattam volna.

Előző oldal GregTheMad
Vélemények a műről (eddig 4 db)