X-Man
X-man 4: Little Red
Eredeti cím: X-man: fájv
Még eredetibb cím: Ikszmen szex
A virágágyások közt feküdtem, és bámultam az eget. A felhő kék volt, a fű zöld, a mellkasomból kiálló fakaró pedig barna. Lassú mozdulatokkal kihúztam magamból, de a fizikai fájdalom eltörpült ahhoz képest, amit a szívemben éreztem.
Udvarlásképpen csak egy kicsit paskoltam Ciklon pompásan-formásan feszülő fenekére. Mire ő a második emeleti ablakból nevéhez méltóan hajított ki. Nem haragudtam rá, hiszen tudtam, hogy csak incselkedik velem. Bár a múltkor, amikor viccből kidobott a gyorsvasút elé, egy kicsit azért nehezteltem. A bőrdzsekimet pedig nagyon megviselte az eset.
Az X-Akadémia pázsitjai közt kanyargó úton haladtam az épület bejárata felé. A Professzor fehér stólába burkolózva, fején babérkoszorúval, lassan gurult mellém az elektromos tolószékével.
– Milyen izmos maga, Logan – nézett rám, és megtapogatta a bicepszemet. – Milyen formás! – tette hozzá cuppogva, és tovább matatott.
– Professzor, ha nem engedi el a herémet – pattintottam ki az adamantium pengéket az öklömből –, kereshet másik figurát a hülye ötleteihez!
Vártam még néhány pillanatot, majd egy hanyag mozdulatomtól a Prof stólástól, székestől felkenődött a falra. Mentális energiával felültette magát, és rendbe szedte az öltözékét. Magától lecsúszó nadrágomat megragadtam, és feljebb rántottam. Mindig ez van, ha felidegesítem…
– Csak egy kis szívességet szerettem volna tőled kérni, Farkas – nézett rám szemrehányóan.
– Azt már nem! Nem volt elég a múltkor?!
– Most nem arra gondoltam – gurult megint matató távolságba –, hanem egy különleges feladatra! Amit csak te tudsz megtenni!
Lassan már kezdett nagyon elegem lenni az ilyen homályos jövendölések után kialakult küldetésekből. De mit tehettem volna mást? Rábólintottam.
****
A veszélyes küldetésre csak Icemant vittem magammal. Hiszen a verőfényes nap negyven fokkal verte a betont, a kocsiban pedig elromlott a klíma. Bámultam az autó mellett elsuhanó tájat, majd megkocogtattam az előttem ülő Iceman vállát.
– Tudom, hogy imádod az ilyen holografikus izéket, de nem indulhatnánk el végre?
A Jeges egy dermesztő pillantást vetett rám, kikapcsolta a hordozható tévéjét, és beletaposott a gázba. Káromkodva leharaptam a szivarom felét, és kiköptem az ablakon.
– Ja, azt nem tudod lehúzni – vetette hátra foghegyről Iceman. – Valami gond van az elektromos rendszerrel.
Lesepertem az ölemből a dohánytörmeléket, majd elővettem a Proftól kapott kisméretű dvd lejátszót, és elindítottam:
– Logan, a célpont a következő – hangzott fel az ismerős cuppogó hang, majd a filmen megjelent egy fiatal nő. Meseszép arcát és fekete haját a fejébe húzott csuklya félig eltakarta, de a látványban kárpótolt a piros miniruhából kivillanó domborulatok minősége és mennyisége. Hosszú, alabástromfehér combja karcsú vádliban folytatódott, s a lába egészen a földig ért. – A neve: Red, Little Red, ő az elsődleges célpontod. Informátorunk szerint illegális szereket visz a Big Mama fedőnevű alvilági főnöknek. Tartózkodási helye: a Central Park. És tudod, Logan, ha bármi közbejönne, csak magadra számíthatsz…
De akkor Iceman mit keres a kocsiban?
– Még valami – szakította félbe a gondolatmenetemet a Prof. – Ez az üzenet öt másodperc múlva megsemmisíti magát!
Néztem a kijelzőn változó számokat, és átfutott az agyamon a gondolat: Nem néz túl sok sorozatot az öreg mostanában?
A robbanás szétvetette a kocsi hátsó részét és mellkasomat. Iceman egyszerűen elpárolgott. Na, igen, ő mindig a könnyebb oldalát fogja meg a dolgoknak…
Érdeklődve nézegettem az adamantium bordáimat, és lassan visszaalakuló belső szervemen észrevettem a cardiomegalia tipikus tüneteit. Hmm, mindig is mondták, hogy nagy szívem van…
Lassan, szentjánosbogárként röpködő szikrákat húzva magam után begurultam a park kellős közepére.
Little Red már várt engem. Akkora terpeszállásban, hogy a buja gondolatok szinte verni kezdték a tarkómat, a bennem lakó vadállat pedig pitizett, hogy engedjem ki.
Megacéloztam magam – nem volt nehéz –, és rugósbicskaként kipattanó karmaimmal intettem a célpontomnak. Red csípőre tette a kezét, és kihúzta magát. Tudtam, hogy most egy élet-halál harc következik, és összpontosítottam.
A dekoltázsára…
Nem tudom, melyik harcművész mondta, hogy a szem mindent elárul, de most tudományosan is megdöntöttem a kérdést. Észre sem vettem, hogy megrezdült volna a keble, de máris egy akkora pofont kaptam, hogy azt hittem, Hulk bátyó is beszállt a ringbe.
– Jó ez a teleportálós trükk – töröltem le a szám sarkából a vért. – De még egyszer nem fog bejönni.
Little Red lesütött szemekkel nézett rám.
– Nem lehetne valahogy másképp elintézni a dolgot? – kérdezte szinte suttogva, és a miniruhájának a pántját mintegy véletlenül lejjebb engedte. Én mintegy véletlenül megnyaltam a homlokomat, és megigazítottam nadrágomban a ballasztanyagot.
– Azt már nem, Red! – hangzott fel a hátam mögül egy szivartól rekedtes női alt.
Lassan fordultam hátra, és megpillantottam Big Mamát! Pöttyös otthonkája pattanásig feszült garázsderekán, cölöpszerű lábán körmérkőzést vívtak a visszerek. Afrikai jellegű, vizes tömlő melle a combját verte, a másikat a válla fölött áthajítva hordta.
– Ha másképp kell elintézni a dolgot – vette ki a protézisét beszéd közben, majd megnyalta fonnyadt ajkát –, akkor én leszek az első!
