A végső megoldás

A jövő útjai / Novellák (1495 katt) Ebenezer
  2011.10.30.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/1 számában.

Az évezredek óta úton lévő gigantikus űrjármű konok elszántsággal hasította a végtelen kozmosz jeges sötétségét. A kívülről halottnak tűnő fémszerkezet azonban az univerzum legcsodálatosabb kreálmányát, az öntudatra ébredt anyagot hordozta a belsejében. Mélyen az űrhajó gyomrában, valahol az ölnyi vastag karboridlemezek mögött, idegen élőlények százezrei aludták békés, mélyhűtött álmukat. Nem is sejtették, hogy az alattomosan támadó, kékes színű halál már mindannyiuk védtelen testébe berágta magát. Az első áldozatok arcukon nyugodt mosollyal lépték át a másvilág oly közeli határát.

Csak amikor az ezeregyedik lény hibernátor-egysége is jelezte féltve őrzött tartalmának pusztulását, akkor ébredt elektronikus álmából KAT, a központi számítógép. Gyorsan pergő számjelek kergették egymást a vezérlőterem kivilágosodó képernyőin és színes lámpák százai gyulladtak fel előre meghatározott sorrendben. Ezer és ezer különböző program hajtódott végre és utasítások milliói száguldottak végig az űrhajó idegrendszerét képező vezetékeken. Néhány pillanat alatt KAT teljes irányítása alá vette a hajó összes berendezését és ellenőrizte a működésüket. Kisvártatva agya a hibernátor-egységek és a hozzájuk tartozó ellátórendszerek felé fordult. A számtalan beérkező információ kiértékelése csak másodpercekig tartott és eredményeképp az egyik hibernátor-kapszula parancsot kapott a belsejében alvó élőlény felébresztésére.

Szelepek nyíltak és záródtak és az életet adó oxigén sivítva áramlott az üveghengerbe. Áttetsző műanyagcsöveken színes folyadékok ömlöttek az ébredező szervezet belsejébe. Kis idő múlva méltóságteljesen felemelkedett a kapszula hosszú ajtaja és a hibernátor-kamra egy részét meleg fény öntötte el. Közvetlenül a kapszula mellett felébredt egy monitor is, felületét feliratok és ábrák lepték el.

Az élőlény lassan megmozdult és óvatosan kinyitotta a szemét. Egy kicsit még feküdt, ráérősen végigfuttatta tekintetét a kamrán és hosszasan bámult a sötétségbe, ahol társai aludtak. Erőlködve felült és a képernyőre pillantott. Merev arccal olvasta végig a sorokat és tanulmányozta a grafikonokat, majd ismét a megvilágítatlan kapszulák irányába nézett. Kimért mozdulatokkal megnyomott néhány gombot a képernyőt tartó szekrényen, mire azon egy besüllyesztett nyílás vált láthatóvá. Az üreg mélyén ezüstösen megcsillant valami, egy kicsiny, hengeres fémtartály. A lény óvatosan érte nyúlt és a kezébe vette. Érintésére a kis fiola teteje kinyílt, mire a teremtmény a szájához emelte és kiitta a belsejében lévő fehéres színű folyadékot. Pihent egy keveset, majd erejét összeszedve a falba süllyesztett szekrény felé indult. Levette egyszerű alvóruháját, és magára öltötte az űrhajó fedélzetén kötelezően hordott egyenruhát. Mikor végzett, visszasétált a monitorhoz és megérintett egy gombot. A hibernátor-kamra ajtaja halk surranással szétnyílt és mögötte feltárult egy halvány fénnyel megvilágított folyosó. A lény elfoglalta helyét az ajtó mellett várakozó négykerekű kocsiban és elindította. A jármű nesztelenül siklott az üres folyosókon a vezérlőterem irányába. A távolodó alak még hallotta a kamra ajtajának csukódását és hirtelen a kapszulákat borító sötétség képe jelent meg előtte.

A kis kocsi végül egy széles ajtó előtt állt meg. A lény kiszállt belőle és a kapu mellett világító hideg fénybe tekintett. Az azonosítás elvégzése után a vezérlőterem bejáratát fedő karboridlemez félresiklott és az idegen a hosszú sorban sorakozó pultok felé indult. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik éjfekete fotelban, majd billentyűzni kezdett az asztalon fekvő klaviatúrán. Néhány percen át csak a gépek halk zümmögését meg-megtörő gépelés zaja hallatszott. Végül a lény hátradőlt a székben és szobormerev arccal a vibráló monitorra bámult. Az élőlény agya hihetetlen sebességgel dolgozni kezdett, akárcsak egy csapdába esett ragadózóé.

- Doxol! Kékes színű, elképzelhetetlenül reakcióképes vegyület. Két, könnyen bomló gáz keveredésével jön létre, ennek ellenére nagyfokú kémiai stabilitással bír. Az élő szervezet számára halálos, a sejtpusztulás néhány napon belül meghaladja a kritikus 25 százalékot. A testben feldúsult doxolt egyetlen gyógyszer, a fehéres színű BRD szérum képes megkötni és lebontani.

- A 3-as folgáz-adagoló D pumpájában keringő metaron, szivárgás miatt kijutott a csővezetékből és reakcióba lépett a hűtőfolyadékként használt halorral. Az így keletkezett methalpin felragadt a szűrőbetétek falára és rácsozatára, majd funkcióváltáskor összekeveredett az átáramló folgázzal. Az így létrejött doxol aztán eljutott minden egyes kapszulába és ennek révén minden egyes élőlény szervezetébe. A test aminosav molekulái megfertőződtek a mérgező gázzal és azonnal pusztulásnak indultak. A mélyhűtött állapot miatt a leépülési folyamat rendkívül lelassult, de feltartóztathatatlanul zajlott. KAT a hiba észlelésekor azonnal átkapcsolta a rendszert a 4-es folgáz-adagolóra.”

- Az űrhajón rendelkezésre álló BRD szérum mennyisége elenyészően csekély a kapszulákban alvó lények mindegyikének megmentéséhez. Életbemaradásuk pedig a pirod faj fennmaradásának egyetlen záloga.

- Amikor a Denos bolygó lakói központi csillaguk átalakulásának első jeleit észlelték, nekifogtak ennek a hatalmas űrhajónak a megépítéséhez. Az űrben összeszerelt jármű végül is többszázezer pirod hibernátor-kapszulájának adott biztonságos védelmet. A speciális orvosi vizsgálatok alapján kiválogatott egyedek elfoglalták átmeneti lakóhelyüket az üveghengerekben és a Túlélők Hajója – ahogy a bolygójukon maradt pirodok nevezték - KAT irányításával megkezdte galaxisbeli utazását egy új haza felé. És most a Túlélők Hajója a halált hordozta méhében.

- Maga a BRD szérum egy többkomponensű és végtelenül bonyolult szerkezetű gyógyszer. Előállításához élő szerves molekulákra van szükség, amelyeket a pirodok a bolygójukon tenyésztett telkokok szervezetéből nyertek. Az induláskor felkészültek bizonyos mértékű doxolmérgezésre, ezért az űrhajón elhelyeztek a BRD-ből, jelen esetben azonban az összes szérum is kevés lenne a haldokló pirodok megmentéséhez. Egyetlen megoldásként a szérum laboratóriumi előállítása kínálkozik, ehhez viszont szükség volna az összetevőkre, amelyek megszerzésére csak egyetlen út kínálkozik.

Mikor a vezérlőteremben ülő pirod idáig jutott gondolataiban, ellökte magát a fotelból és sietős léptekkel az irányítópulthoz ment. Rövid parancsokat gépelt a központi számítógépbe, mire KAT működésbe hozta a biolokációs rendszert. A gigantikus űrhajó felületén tucatnyi lemezke csúszott félre, felfedve a rideg valóságot az élet után kutató szenzorok előtt. A Túlélők Hajója megkezdte versenyfutását az idővel és a halállal.

A hatalmas testű űrhajó a 8-as bioszenzor mérési adatai alapján kiválasztott célbolygó egyetlen holdjának takarásában keringett az égitest körül. Maga a célbolygó egy kilences rendszer tagja volt, viszonylag fiatal központi csillagától számítva a harmadik. Az érzékelők a Denoshoz hasonló, szénalapú életet jeleztek a felszínt borító tengerekben és a szárazföldeken. A kék planéta körül keringő nagyszámú mesterséges szerkezet és az intenzív elektromágneses mező jelenléte közepesen fejlett civilizációt sejtetett a vastag, fehér felhők alatt. A távvezérléssel leszállított automata mérőszondák megerősítették a biolokációs rendszer adatait. Az előre meghatározott program szerint lefolytatott vizsgálatok azt mutatták, hogy a célbolygón megtalálhatóak a BRD szérum alapanyagait alkotó bonyolult szerves molekulák.
Az idő szorításában KAT eszeveszett tempóban dolgozott a bolygólakókkal folytatandó kommunikáció metódusának feltárásán. Az égitestet körülölelő elektromágneses hullámtenger analízise arra mutatott, hogy az egymástól hullámhosszukban és amplitúdójukban eltérő rezgések valamiféle információhordozó jelentőséggel bírnak. Az eltérő periódusidejű hullámok szétválasztása nem okozott számottevő problémát, de értelmezésük korántsem volt ilyen egyszerű. Egyes jelsorozatok tökéletes összevisszaságban követték egymást, míg mások szabályos, előre meghatározható sorrendben. Ez utóbbiakban KAT kódfejtői egy halványan körvonalazódó rendszert kezdtek felismerni.

A felcsillanó remény fényétől mintha az egész űrhajó felébredt volna. Folyosók hosszú szakaszai világosodtak ki, eddig sötétségbe burkolódzó helységeket öntött el a fény. Több száz, elsősorban orvosi berendezés kezdett újra működni a központi vezérlő által rájuk kényszerített mechanikus görcs után. A mozgásba lendülő szerkezetek zörejei, az áramló levegő sziszegése, a kinyíló ajtók éles csikordulása és még megannyi meg nem határozható eredetű hang, sokáig visszhangoztak a vastag karboridlemezek útvesztői között. A Túlélők Hajója ismét lélegezni kezdett, szíve dobbant és teljes apparátusával ellentámadásba kezdett az orvul támadó kék méreg ellen. A laboratóriumok irányítóberendezései megkapták az utasításokat és felkészültek a BRD szérum azonnali előállítására. Minden egység ugyanarra az egyetlen dologra várt: az alapanyagra. Ennek megszerzése pedig nem várathatott már sokáig magára, hiszen egy faj túlélése volt a tét. Az élő bolygón lakó fajjal történő kommunikáció meghiúsulásának esetére KAT készenlétbe helyezte a végső megoldás eszközét is. Odalent, a legszigorúbban felügyelt termek némelyikében, életet adó energia áramlott az iszonyatos erejű fegyverekbe is.

A kék bolygó lakóival igen nehezen lehetett megegyezni, annak ellenére, hogy csaknem párbeszédes kapcsolat jött létre a két faj között. A pirod számára teljességgel érthetetlen volt a lények reagálása, az az agresszív és alkudozó magatartás, amely abszolút mértékben nélkülözte a kozmikus evolúció mozgásrendszerének legcsekélyebb ismeretét is. Az idegen sosem hitte volna, hogy egy ilyen civilizációs sikereket magáénak mondható, fejlődőképes faj ne tudjon felülemelkedni saját érdekein, és ennyire elutasítsa az önzetlen segítségnyújtást. Elhatalmasodó kétségbeesésében a pirod saját fegyverüket fordította a bolygólakók ellen: utasítást adott KAT-nak az űrhajó csapásmérőinek bevetésére. Ám a pusztítás megkezdése előtt a planéta vezetői változtattak álláspontjukon, és hajlandóságot mutattak a megfelelő minőségű és mennyiségű szérumalapanyag rendelkezésre bocsátására. Egy kikötésük azonban mégis maradt: a pirodok távolítsák el a bolygó felszínéről a donorok egész testét.

És azon a bizonyos szerdai napon, néhány perccel hajnali három óra után, kitárult az Amerikai Egyesült Államok valamennyi szigorúan őrzött börtönének acélkapuja…

Előző oldal Ebenezer
Vélemények a műről (eddig 4 db)