Angyali karácsony
Évek óta ez a karácsony volt az, amit a legjobban vártam. S hogy miért, azt most elárulom. A bátyámat nem láttam már három éve, és azt ígérte anyáéknak és nekem, az egyetlen kishúgának, hogy idén karácsonykor együtt fogunk ülni az ünnepi asztalnál. Anyáék mindent megtettek évről-évre, hogy én boldog legyek és ne azon töprengjek, hogy mennyire hiányzik a bátyám. Gyerekkorunk óta nagyom szoros kapcsolatban álltunk és én nagyon is a szívemre vettem és megviselt, amikor elköltözött otthonról a távoli Angliába. Azóta csak telefonon beszéltünk, és én már attól megnyugodtam, hogy hallhattam a hangját.
Eljött december huszonnegyedike és én már nagyon vártam az estét. Egész nap készültünk sütöttünk, főztünk anyával, persze amit tudtam, segítettem neki, de a többségét az ételeknek ő készítette. De elmondása szerint nagyon büszke volt, hogy ennyit segítek neki. Szívesen sürögtem-forogtam körülötte, mert elvonta a figyelmemet arról, hogy a bátyám még mindig nincs itthon, pedig megígérte. Anya látta az arcomon az e miatti szomorúságot. de direkt nem említette meg. mert tudta, hogy hamar eltörhet nálam a mécses. Inkább csak csendben. vagy épp más témáról beszélgetve múlattuk az időt főzés közben.
Ahogy telt az idő besötétedett, és az ablakon kinézve gyönyörű hótakaró tárult a szemünk elé, ami még szebbé tette ezt az estét. A napközben épített hóemberek szemeit megvilágították az udvaron elhelyezett kis ünnepi fények, amik olyanokká tették őket, mintha ők is életre keltek volna, és velünk együtt ünnepelték volna a karácsony eljöttét. Apa már készítette elő a díszeket a fára, amíg mi befejeztük a főzést. Jó hangulatban telt az este, és időközben megérkeztek a nagyszüleim, akikre amikor ránéztem, nem láttam mást, mint határtalan boldogságot az arcukon. A mosoly amit mindig láttam rajtuk, szó szerint mintha belém égett volna. Bár gyerek voltam, de az ő tanításukat már akkor megértettem. Akkor is mosolyogj, ha kevés okod van rá. S ezt a mosolyt látták rajtam egész este, mert tudták, hogy ki hiányzik nekem mindennél jobban.
Végeztünk anyával a főzéssel, és utána a mamák is bekapcsolódtak a karácsonyfa díszítésébe, ami jó kedvvel telt, és mosolygással, főleg akkor, amikor apa majdnem leesett a székről, amikor fel akarta tenni a fa csúcsaként szolgáló csillagot.
Elérkezett azt est fénypontja az ajándékbontás, és amikor én megkaptam az ajándékom, abban a pillanatban szólt a csengő. Ahogy meghallottam a csengőt, olyan érzésem volt, mintha egy kő lett volna a szívemen a meglepettségtől. Titkon reméltem, ahogy anya lépdelt az ajtó felé, hogy a bátyám az, és amikor anya kinyitotta az ajtót, az a kő, ami addig volt a szívemen amíg oda nem ért az ajtóhoz leesett, és megláttam Gábort, az én imádott bátyámat. Amikor belépett az ajtón, olyan volt számomra, mint egy angyal, aki fényt hozott hozzánk karácsony este, ezzel életem legboldogabb karácsonyát adva számomra. Hisz ez volt az én angyali karácsonyom.
Írta: Németh Balázs
Sümeg - 2024. 9.
