A lábfájós kígyó
Felriadt az apró kígyó
a legmélyebb álmából,
mert nagy fájdalom sugárzott
sohasem volt lábából.
– Hogy lehet ez? – kérdezgette
– Lábam nőtt az éjszaka?
Végsősorban beteljesült
a jós kígyó jóslata?
Néhány napja erdő mélyén
jósoltatott magának.
Azt jósolták, hogy lába nő.
Ne nézzék őt madárnak!
Nem hitt ő a babonában
kíváncsiság hajtotta.
Érdekelte a sok állat,
hogy lehet ilyen csacska.
Úgy gondolta a kis kígyó,
hogy bármik is lehetünk.
A múlt örökre megmarad,
a jövőért tehetünk.
Épp ideje a pohárba
tiszta vizet önteni.
Borzasztóan fáj a lába,
ami nem volt őneki.
Megcsípte az arcát gyorsan
nem létező kezével.
Nem érezte, pedig csípte
a legnagyobb erővel.
Hát nevetve örömében,
nem volt kezét széttárta.
Így ért véget pirkadatra
a kis kígyó rémálma.
