Az irigy falevél
Nyírfalevél fent egy ágon
hallgatja a varjakat,
hogy dicsérik lent a mélyben
az elszáradt gallyakat:
– Jaj, de jó lesz majd tavasszal
ez a sok lehullott ág.
– Így lesz majd a varjúfészek
a legszebb látványosság.
Irigykedik a falevél:
– De jó lent a gallyaknak.
Ő itt fent a fa tetején
nem is kell a varjaknak.
– Nem lehetek lenn a földön.
– Hát ez most milyen dolog?
– Velük mért kivételeznek?
– Az irigységtől sárgulok.
Meg is sárgult a falevél
itt volt már az ideje.
A mélységbe teremtette
az ősznek az ereje.
Ám a levél nem húzza ki
fészekrakás idejét.
Nem éli túl ő tavaszig
a télnek a hidegét.
