Az Üvegmanók kalandja
Amikor lemegy a karácsony ideje, az üvegmanók útra kelnek. Most nem a már jól megszokott éves pihenőjükre mennek a fiókba, hanem elhagyva Csing- ling országot melegebb égtájra utaznak, meglátogatják a csizma országát. Pici, apró létük miatt nem veszik észre őket sehol sem. Emberi szemnek ők csak karácsonyi díszek. Pedig ők sokkal többek annál. Érző lelkek, akik a mások boldogságát meghozván abban a decemberi időszakban most kicsit magukra is gondolnak.
Amikor odaértek a tengerparthoz úgy gondolták, hogy rengeteg emberrel fognak találkozni, de rosszul gondolták. Amikor odaértek, pici apró lényekkel találkoztak, mini manókkal, akik Seholország lakói voltak. Így nem kellett az üvegmanóknak attól félniük, hogy emberi lénnyel találkoznak, és rosszallóan csak dísznek nézik őket. A pöttöm lények hamar összebarátkoztak és ismerkedtek egymással, mintha ezer éve jó barátságot ápolnának. Egyetlen egy dolog, ami óriás volt a világukban az a tenger volt. A két mini nép méretükre tekintettel mindig csak többedmagukkal merészkedtek a tenger habjai közé egy kis hűsítő fürdőzésre. A mini manók egymás nagy szakállát használták úszóguminak, hogy fent maradjanak a víz felszínén, míg messziről jött új barátaik, az üvegmanók egymás kezét megfogva, láncot alkotva élvezték a hűsítő habokat. A mindennapjaik szeretetben és meghittségben teltek, amit már az üvegmanók jól ismertek, de ez sem esett nehezükre, hogy most másokhoz alkalmazkodva belecsöppenjenek egy másik világ csodájába. Ugyanazzal az elánnal és szívhez szóló szavakkal, bátorítással illeszkedtek be ide Seholország lakói közé, mint ahogy azt az emberek világában teszik. Tudták, nem maradhatnak itt, de amíg itt vannak, addig megtöltik szeretettel a már amúgy is azzal tele levő Seholországot.
A mini manók házai kívülről odvas fák voltak, de belülről igazi palota rejtőzött. Széles és tágas volt, akár ezrével is elfértek volna még úgy is, hogy az üvegmanókat most vendégül látták. Itt Seholországban olyan, mintha az idő másképp járna, lassabban, mégis dinamikusabb az élet. Talán azért van így, mert ez tényleg egy másik világ, ahol csak a szeretet létezik amit a mini manók közössége hozott létre. S most, hogy a két közösség egy helyen van, talán lesz olyan, hogy Seholország és Csing-ling ország lakói egyesülnek azért, hogy akik még nem ismerik a szeretet fogalmát, megismertessék velük, és békésebb hely legyen az emberek világa. De ahhoz hogy ez létrejöhessen, ezt a másik világot békén kell hagyni az embereknek, és amikor eljön majd az idő, egyesülnek a két ország lakói, és elhozzák az emberek szívébe a szeretet.
A különbség a két világ között az idősík, ami magyarázza az idő lassúságát is, és talán azt is, hogy Seholországban minden nagyon pici. A mini manóknak így kerek a világ. Ez az ő világuk, hisz csak ezt ismerik. Távoli rokonaiknak, az üvegmanóknak lassan végéhez közeledik ez az utazásuk, de azt már most tudják, hogy egyszer visszatérnek az idősíkon túlra Seholország lakóihoz. Addig is az emberek világában kell nekik hamarosan megállni a helyüket, hisz már várják őket vissza Csing-ling országba, ahol mindent el kell nekik mesélni erről a kalandjukról. Hamarosan itt a karácsony, és most új élményekkel gazdagodva boldogan térnek vissza a saját birodalmukba, szívükbe zárva új barátaikat, a mini manónkat.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2024. 7. 13.
