Digitálom
Táncolunk körbe-körbe
mezítelen aszfalt égette
hangunk nyomain az
elfeledett napokban
homok szórja szemeit
ellustult érzések rezgéseitől
felkeltett szív-asztalokon
reszket magányunk
úszó csónakokban
s míg a múltért harcoltunk
vért verejtékezve,zihálva
megjelent árnyékunk temploma
szegeket húzunk ki egymásból
fájdalom szegeket
tekintetünk csillanása
egy világegyetemben-
megszelídült ének
felfordult ritmusa
egyetlen tűz körül,
s mert mindened a keresés
de nem találsz semmit sem
Elégszer életem viasza
átcsöppen a világra,
körben angyalok
rohama,tüze
-éjszakákon át
látomásod útvesztője
de
eljött a kétség
eldobása,
kelj fel hogy megértsd
magad láncainak
ölelő súlyát,
nézz a mába:
élsz?!-
kísérleti lábnyom vagy
egy digitális paradicsomban