Linktár

Sárga matchbox

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/8 számában.

A World Planetary Continental bizottság elnökének jelenlétében a föld alatti üregrendszer csarnokában telepatikusan titkos ülés folyik, amit Jimi Grafft dühében hívott össze. A megbeszélés szuper leplezettségének érdekében a hangárt telepatikusságot árnyékoló zselés tükörrel borították be. A tanácskozó tagokban ez frusztráló hatású védőőrizetet kelt.

A WPC bizottság és Föld közti nézeteltérést felkavaró ok az emberi faj egyik hátramaradt, zavarba ejtő bizonyítéka: egy lebomlatlan játékszer. A vita kirobbantója a matchbox játék gyártását követelő földön lakó planetary nő, aki ötletével maga mögé állított egy lelkes tábort.

A WPC bizottság a küllős vörös galaxisspirálon túli Saron 57 exabolygón állomásozik, ahonnan három idegenbolygó rendészeti küldött is érkezett azzal a céllal, hogy ennek az őrültségnek gátat vessen, azonban a földi tábor ellenállásával szemben nem sikerült érvényesíteniük a WPC álláspontját.

– Egymillió év is eltelt már az ember kihalása óta, mire le mertünk ide telepedni! – kiabálja Jimi Grafft zilálva. – Josette fejezze be annak az átkozott játék gyártásának a követelését, ellenkező esetben megnézheti magát.
– De kérem, ne kiabáljon így velem, különben kikapcsolom a telepatikus érzékelőmet, és totál süketnek tettetem magam.
– Egyenesen maga miatt kellett ideutaznom. Mégis kinek képzeli magát, asszonyom? – oltja le továbbra is Jimi Grafft, az előtte álló Josettét.
– Elsősorban anyának, és tudja mit, francokat se bánom, hogy egy olyan nagyra tartott kurafinak, mint a WPC elnökének, kedvenc elfoglaltságát feladva, valamelyik favorizáltabb planétájáról ide kellett utaznia miattam!

Grafft arca a megdermed. A Földön kívül ilyen hangot egyetlen bolygón sem mernek vele szemben megütni. Mégis mi folyik itt? Próbálja kiszakítani magát a konfliktushelyzetből, hogy reálisan tudjon gondolkodni. Ehhez viszont telepatikusságát is ki kellene kapcsolnia, különben Josette belelát a legmélyebb félelmébe: ami az ember és minden, ami vele kapcsolatos. Inkább úgy dönt, megadja a szót az ülés két táborára szakadt tagjainak.

– Halljuk a pró és kontra érveket! – int kezével a résztvevők felé, és kedvetlenül belesüpped az ülésébe, ugyanezt sugallja Josettének is.
– Mr. Grafft – köszörüli a telepátiás torkát a gyártás ellenlábasainak rangidős tagja –, abban az illuzórikus hitben ringatózunk, hogy az ember csak azért nem veszélyes ránk, mert kihalt fajjá nyilvánítottuk. Valójában az ember mindig veszélyes! Kérem ezt tartsa észben. Nem tudjuk, ez az apró játék miért maradt meg, és ettől a matchbox még félelmetesebb, mintha önmagában néznénk, hogy emberi gyártmány. Továbbá nem tudjuk azt sem, milyen hatással lenne fajunk utódjaira. A hagyományos telepatikus játékaiknak mi lenne a sorsa? Ezért tiltakozunk a gyártása ellen, még itt a Földön is. Abba pedig bele sem merünk gondolni, mit okozna, hogyha nagy tételben szállítanák a Marsra, a Holdra, és ki tudja még, hova nem.
– Micsoda ósdi felfogás! – szólal fel Josette éles telepatikus hangja.
– Már megint maga? – csattan fel Mr. Grafft.
– Megint bizony! És még nem fejeztem be, Mr. Grafft – nyomja meg gondolatátviteli úton a hangját az elnök nevénél. – Itt nőttem fel, és ezzel az egyetlen földi játékkal játszottam a legjobbat. Úgy ám! Ezzel a sárga miniautóval. És lett valami bajom? Hát nem, uram! Egy fiam van. Ő is ezzel játszik a legszívesebben. Egészen biztos vagyok benne, hogy a többi gyerek is örülne ennek a játéknak. Amúgy meg óriásit tetszenek tévedni abban, hogy az emberiség mindenestül eltűnt. Nem tűnt el! Hanem mindenestül itt van körülöttünk.

Ez a perspektíva ideges morajlást eredményez az ülésen. Grafft elszürkül, bioreceptorai lassulnak, mint akit egy kővel szíven találtak. Az elnök hívei ide-oda mozgatják a fejüket miközben ráncos, öreg arcukból kifut a szín.

– Folytatom is tovább, elnök úr – mondja Josette. – Miért rettegünk annyira az emberi faj találmányának gyártásától? Mi, akik a világmindenség legfejlettebb teremtményeinek képzeljük magunkat. Mitől is hisszük többnek magunkat náluk? A telepatikusságtól. Van esetleg másunk is, ami nekik nem volt? Nincs! Nem inkább attól féltünk, kiderül, telepátia nélkül is jobbak voltak nálunk, és még holtukban is túlszárnyalnak minket?
– Orcátlanság! – Pukkad ki az elnök, és Josette elé ugrik. – Művileg gerjesztett kelepce az, ami itt folyik.

A titkos ülés tagjai türelmetlenül nyújtogatják a nyakukat, látni szeretnék ennek az összecsapásnak a végét: az elnök Josette ellen.

– De elnök úr, ez a viselkedés olyan emberi – gúnyolódik Josette. – Csak nem…? Csak nincs valami köze önnek az emberi fajhoz?
– Most aztán elég legyen! – jeges szikrák villannak az elnök szemében.
– Nem-nem – rázza meg fejét Josette. – Letelepítettek bennünket erre a bolygóra, akkor vegyék tudomásul, hogy ez a bolygó már a miénk. Azt is, hogyha játékot akarunk gyártani, játékot fogunk gyártani.

Josette körbenéz az ülésen és így folytatja:

– Tegye fel a kezét, aki a gyártás mellett voksol! Hét, nyolc, kilenc és én – számolja össze a szavazatokat –, az tíz a nyolc ellen. Ezek szerint elkezdjük gyártani a matchboxokat. Az én verzióm szerint visszautazhat elnök úr a Saron 57-re, és tájékoztathatja erről a WPC vezetőit.

Jimi Grafft tekintete kiüresedik, a méregdrága ülés berekesztő gombbal vacakol mire sikerül megnyomnia. Pukkanás jelzi a zárszót. Kikapcsolódik a terem zselés tükörborítása. Mindenki elhagyja a csarnokot, miközben telepatikusan magánügyekről fecsegnek.

Josette hazaérve felkapcsolja fia szobájában a lámpát, amit saját tervezésű villanygenerátor működtet. Fiának falra firkált, kezdetleges mérnöki terveit nézi: egy úthálózatét, egy hídét, kissé lejjebb, egészen a padló közelében egy matchboxhoz hasonló autóét, csak sokkal komplexebbet.