Linktár

Valahol egy kocsmában

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/6 számában.

Megérkezett Jóska. A törzsvendégek, Péter, Lali, Csocsó, Pista, a bohém és a szép kocsmárosné már lendületes beszélgetésben voltak. Elég későre járt, hamarosan zárni kell. Ki találta ki azt a francos csendrendeletet? Mindegy is, tíz után zárni kell, különben balhéznak a környéken lakók. Jóska nagyot köszönt ismerőseinek.

– Szevasztok! Egy sör lesz, Margitka drága.
– Mindjárt zárunk.
– Tudom én, de azért egy hideg söröcske még csak belefér, nem igaz?
– Slusszkulcsokat kérem – mondja Margitka hidegen.
– Ne mááá, hát kinéznéd azt belőlem. Ide járok már mióta, ismersz jól. Tudod, hogy rendes tag vagyok.
– Tudom hát, pontosan azért kértem. Nem fogják bevonni a működési engedélyem, mert a második sarkon rátekeredsz egy villanyoszlopra! Reggel visszakapod, vagy nincs sör, ennyi. Nem én találtam ki a nulla toleranciát!

Józsi, rosszkedvűen adta át járműve kulcsait, míg cimborái vihogva röhögtek a szituáción.

– Merre jártál, koma, hogy ilyen későn végeztél?
– Elvoltam a konferencián.
Azok röhögni kezdtek.
– Nem raboltak el az UFÓ-k?
Újabb röhögés.
– Röhögjetek csak, hamarosan nem fogtok. Megtaláltam őket, végre van bizonyítékom is. Igenis van élet a mi naprendszerünkön kívül is.
Azok újra jókedvűen lapogatták Józsi hátát.
– Majd nem fogtok röhögni, ha ti is látjátok őket.
Azok egymást kezdték ugratni, ijesztegetni. Bip-bip, idegen intelligencia vagyunk. Szondát dugunk a seggedbe. Megint hangos nevetés.
– Na, most komolyan, Jóska. Csak hülyítesz minket, nem?
– Nem, tényleg vannak bizonyítékaim. Ti most egy leendő Nobel-díjassal beszéltek.
Azok, hirtelen elhallgattak. Tudják, csillagász barátjuk ilyesmivel nem szokott viccelni.
– Ez most komoly? – érdeklődve fordultak felé.
– Bizony az. A bizonyítékokat már átadtam a tudományos tanácsnak. Akik a konferencián ki is hirdették. A holnapi híradóban a saját szemetekkel meg is nézhetitek.
Azok elhallgattak. Józsi, a csillagász, belelendülve folytatta.
– Képzeljétek el, egy másik, tőlünk független civilizáció! Más szokásokkal és más testfelépítéssel. A lábaik, a szemeik, de még karjaik száma is eltérő a mienktől. Magasak, nagyon magasak. Nálunk másfélszer, egyes egyedeik kétszer magasabbak.
– Valóban intelligensek?

A csendet a kocsmában vágni lehetett volna. Még Margitka is abbahagyta a poharak mosogatását.

– Úgy tűnik. Mivel van technikájuk, ismerik az elektromosságot. Tudnak robotokat építeni és ismerik, használják az atomenergiát.
Mindenki ráfigyelt, így hát folytatta.
– Csak hát a szocializációjuk igen furcsa. Képzeljetek el a világegyetemben olyan lényeket, életformákat, akik saját akaratukból rabszolgává teszik magukat! Akik feláldozzák társaikat azért, hogy egy vezető dönthessen az ő sorsukról is akár. Ha az úgy dönt, akár százezreket is halálba küld, és még meg is ünneplik érte.
– Na ne! Ne igyál többet, mert látom, megártott! Ezt azért még mi sem vesszük be.
– De komolyan, festett hulladékdarabokért képesek megölni egymást, azzal fizetnek.
– Na persze, mást is álmodtál még. Mi meg azt hittük, komolyan beszélsz.
– Mondom, ez így van. Eladják testrészeiket, saját gyerekeiket. Egyházakat alapítanak, hitrendszereket, majd amiatt adókat vetnek ki egymásra. Amit a többség be is fizet!
– Mese habbal! Ezt te se gondolod komolyan.
– Pedig így van. Megmérgezik a szomszédjuk levegőjét, vizét, ételét, földjét!
– Ha ilyen hülyeségeket hordsz össze, azt kell hinnem, berúgtál!
– Így, így, és akkor nincs több pia.
– Ha megmérgeznék a szomszédok életterét, akkor abba ők is belehalnak.
– Ez az igazság. A saját szememmel láttam!
– Na persze, értem én. Meg akarod hívatni magad egy újabb körre, azért hablatyolsz.
– Ha, ha, ja... ez most nem jött be, komám! Pedig már majdnem elhittük neked. Nagy mókamester vagy!
– De mondom, ez mind igaz. A látogatóikat azonnal le akarják lőni. A katonaságukat is bevetik, ha kell és kérdés nélkül lelőnek. Ha az, akit nem ismernek, el nem iszkol. Még egymást is!
– Ilyen civilizáció biztosan nincs az univerzumban!!! És ha vészhelyzet van, és muszáj odamenned? Lelőnek, mielőtt azt mondhatnád, fapapucs?
– Pedig én a saját szemeimmel láttam! Mind a tizenkettővel!!!
– Na, húzzál haza, Jóska, vidd innen mind a hat csápodat! Egy bolygókutató professzornak lehetne több esze is!
– Etetsz minket ilyen marhaságokkal. Mi meg meghallgatunk, eszem megáll!
– Ja, ha mindig piásan vezeted a csészealjad, nem csak nem fog neked senki se hinni, de a jogsid is ugrani fog.
– Elég volt! Záróra! Mindenki menjen vissza a saját naprendszerébe!

Margit visszaadta Józsi űrkompjának slusszkulcsát.

– Egy sört ittál csak, viheted. Mehetsz. Na, kifelé mindenki, záróra.

És a fejes lábas kis társaság, rosszallóan hagyta el a Szíriusz naprendszer harmadik bolygóján lévő kis poros kocsmát.

– Még hogy festett szeméttel fizetnek! Meg eladják testrészeiket! De komolyan, van, aki ezt beveszi?