Költők, magyar költők
"Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,"
ti, belőlem szőtt gondolat-gubanckák,
vigyétek hát, orsózzátok fel szavam,
betűt betűre görgetve lázasan.
Ó, ti szépséges tulipánok, álltok
derűs egykedvűséggel, nem korlátoz
szabadságotokban senki, virultok,
szép kelyhetekbe titkot idő suttog.
Suttogtak, zengtek, papírra vetettek
minden édes-búst, bántót, s hogy szerettek,
lelkükből kitépték, versekbe írták,
mennyit bír az ember, s mennyit a világ.
Nagy, magyar költőink, szép tulipánok,
a halhatatlanság mezején jártok,
gondolataitok vetette jövőnk,
s leszünk mi is alázatos követők.
-
Idézet: Tóth Árpád: Betűk, betűk
