A ház szelleme
Bánat szülte sötétségben
elhagyott ház didereg.
Nem társa bús magányában
vidám ünneplő sereg.
Roggyant vállát moha lepi
vak az összes ablaka,
fény a sötét éjszakában
nem világít már soha.
Rég elhagyták a lakói
bűzzé váltak illatok.
Falai közt fészket vertek
halk neszező állatok.
Csendes erdő befogadta,
ölelően karolja.
Néha a ház álmaiban
felcsendül egy dalocska.
Itt élt kislány énekelte,
ő most a hely szelleme.
Tépett padlás mélyén bújik
köd burkolta fekhelye.
Ha arra jársz, lépj be bátran.
Szeretettel fogadnak.
Sötét erdő magányában
barátságra szomjaznak.
