Ősközöny
Ősközönyünk hova réved unottan,
s engedi el hanyagul füle mellett
jajszavaink, de remélve titokban,
hogy kap ezért minimál jövedelmet.
Törli szemét, de befogja a száját,
hátha ezért leesik neki némi
kis maradék, a pribékjein átlát,
ám makacsul kegyeik maga kéri.
Görbül a háta, gerince hiányzik,
nyalja lihegve a talpaikat, bár
fél szeme új uraság fele sandít,
hogyha a lelke amonnan előnyt vár.
Így alakul parolázva a jellem
és e világra simulva igyekszik
hajlani balgatag önmaga ellen,
ősközönyén kibicsaklik a volt hit.
