Útban hazafelé
A bűn szövétnekén aligha látok
ma át, csupán a béna félelem,
mi rút polipkezét szorítva átfog,
s tudatja, elrabolja mindenem.
Hiába, nincs megállj, a késztetés nagy,
hisz ők az új uralkodók ma már,
esélyt e förtelem megélni nem hagy,
kreálva rá ezernyi új szabály.
Vigyorgva fojtogat világuk egyre,
a lelkemet törik, de nem lehet,
hiszen, ha majd elindulunk a hegyre,
a jellemünk szakít nekünk teret.
S az új pasák ezerfelé szaladnak,
ha karjainkra megremeg Buda,
szerethető világa lesz a napnak,
mikorra mind megérkezünk haza.
