Jövő az indiánok földjén
Penészes Tejeszacskó füstjeleket eregetett egy égő PET palack sárgás füstjével, így üzenve jó barátjának Rozsdás Olajoskannának, aki a Szeméthegyeken túl élt nejlonzsákokból készült szerény Wigwamjában. Valaha még együtt vadásztak a prérin a néhány még életben maradt vézna bölényre, mivel a többit a mérgezett fű már elvitte az örök ólmos legelőkre.
A régi szép időkre emlékezve a szürke égre nézett, majd köhögött egyet, és a tűz melletti kőre ütögetve pipáját kiürítette annak tartalmát.
Egy köszvényes farkaskölyök füsttől könnyes szemmel nézett rá. A sors és a Nagy szellem már csak őt hagyta meg neki társnak és barátnak.
