Üveggolyók
Az ősi fenyvesek között
sötét erők merednek,
haszonlesőnek öltözött,
mohó eretnekeknek,
foguk hasítva torkokat
szorítanak halálra,
kezükbe adta sorsomat
az ördögöm, hiába.
Jogot csiholva dúlnak ők,
s üveggolyót, ha kapnak,
lefogja mind a felkelőt
imádatuk morogva,
habár a konc igen sovány,
de lelkük adva érte,
harapnak arra ostobán,
előnyöket remélve.
Amíg az ész ilyen botor,
megél az istenadta,
eladja véreit komor
világokat borítva
fekélyeinkre vastagon,
marad sötét az álom,
marad haló az ősi hon
e bú itatta tájon.
