A hallgatás falánál
A hallgatás falát nehéz betörni,
igen kemény anyag, mi abba van,
botor, konok kövét nem oldja semmi,
szilárd közöny feszíti balgatag.
Mögötte gőg uralkodik feletted,
de hát a voksaid te adtad így,
habár vadul sajog belé a lelked,
ma nincs erőd, mi mindezen segít.
Hiába szomjazol, ha híg szirupja
a torkodon lenyomva eltelít,
a talpnyaló elit, ha úgy akarja,
fejedre szórja mind a vétkeid.
Hiába éhezel, ha béna mantra
gügyögve tölti gyenge gyomrodat,
idült fekélye bár gyötör naponta,
de hát a lázadásod elmarad.
Rakod tovább a hallgatás falába
kötőanyag gyanánt a kínodat,
az Istened csupán legyint, ha látja,
önérzeted ma már alig maradt.
