Linktár

Behódolón

Szállnak az évek, a lét ütemére
dobban a szív, reped is bele tán,
éledezik, noha ócska reménye,
várja a hercegeit paripán.

Hátha a manna is újra bepottyan,
tátva a szája is éppen ezért,
boldog a búja, habár nyomorultan
nyúl keze néhai nincseiért.

És ha lehetne, ki érte kiállna,
úgy viszi jégre, akárha delej
vágna belé, odaállni, ha gyáva,
sorsa marad csak a béna keserv.

Így telik ím örökünk az időben,
nyamvad a lét, dideregve a félsz
fogja az álmokat, őrzi erősen,
nincsen erő, belelankad a kéz.