Barátság...
Szépirodalom / Novellák (1511 katt) | esperanza |
2011.09.09. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/10 számában.
Egy barát elveszésének két módja van. Az egyik, ha meghal, a másik, ha hatalmasat csalódsz benne, és többé már nem tudsz úgy nézni rá, ahogy addig. Én már mindkettőt megtapasztaltam, és úgy gondolom, hogy a második a legrosszabb. Igen, biztos vagyok benne. Mert ha meghal a barátod, akkor ugyanúgy tudsz emlékezni rá – a nevetésekre, a mosolyokra, a kedvességekre, az ölelésekre... és boldog könnyeket csalhat a szemedbe az érzés. Szeretettel gondolsz rá egész életedben. De ha a második következne be, az méreg. Megmérgez minden szép emléket. Többé már nem lesznek szépek. Dühösen gondolsz minden vele eltöltött percre, mert úgy érzed, hogy időpocsékolás volt, vagy ha nem is időpocsékolás, akkor hatalmas hiba. Ha csak a nevetésekre, ölelésekre gondolsz, rögtön keserűség kerít hatalmába, hogy mindez elromlott, nincs többé. És ez is egy halál. Két dolog miatt is: egyrészt azért, mert meghalt a barátságotok azzal, hogy hátba támadott, eltávolodtatok egymástól, vagy esetleg csak cserbenhagyott. Másrészt meg azért, mert az az ember, akiért az életedet adtad volna, az a személyiség, végleg eltűnt… mintha meghalt volna.
Előző oldal | esperanza |