Kedves Csalódás!

Szépirodalom / Megtörve (1336 katt) esperanza
  2011.09.08.

Kedves Csalódás!

Annyian mondták, hogy hamarosan megismerlek. Abban a pillanatban szemet vetettél rám, amikor megismertem Őt. Szemezni kezdtél velem, és én viszonoztam a mosolyodat. Pedig szóltak... figyelmeztettek, hogy Veled teremtettem szemkontaktust. De én nem foglalkoztam vele. Megigézett a tekinteted, és már nem tudtam elszakadni Tőled. A flörtünk intenzitásának növekedésével arányosan csökkent a közöttünk levő távolság. Már az árnyékodban sétáltam, amikor derengeni kezdett valami. De elhessegettem. Csillogó szemekkel távolodtam a valóságtól, bele a sűrű ködbe. Hazugságaiból épített, sejtelmes fényű lámpásokkal szegélyezett ösvényen haladtam Feléd. Aztán egy rúgást éreztem, és elestem. Amikor felnéztem, csak sötétséget láttam. Elfogytak a hazugságok és velük együtt az ösvény is. A lámpák sem világítottak már. A figyelmeztető barátok fényei is eltávolodtak – nem tudtam, hogy juthatnék vissza. Leültem a saras földre, Te mellém telepedtél, s mivel Te maradtál nekem az egyetlen Hozzád bújtam, átöleltél, és együtt néztük a csillagokat.

Előző oldal esperanza
Vélemények a műről (eddig 2 db)