Már nem...
Szépirodalom / Versek (347 katt) | Kohász |
2024.01.21. |
Szomorú szemű kedvesem
oly’ régen nem dudorászik.
Tekintete rajtam pihen,
bűnbánó szívemmel játszik.
Szemrehányása az árnyék,
rávetül magányos estre,
hiánytól bódul a lélek,
menne a láb, hogy keresse.
Tekintete nem hívogat,
nem szólít magához engem.
Megrándul fájón a szívem.
Hogy lehet nélküle élnem?
Előző oldal | Kohász |