A meghunyászkodásról
Maradt-e még szemernyi józan ész
e tébolyult világ haláltusáján,
vagy az kerül felül, ki ölni kész,
akárha volna élte holmi járvány.
Ki majd, ha véget ért a háború,
gigantikus kitüntetést ad át, s kap,
a melle dülled egyre, domború,
csak azt nem érti merre tűnt a tegnap.
Hiszen, ha nemcsak az veszett oda,
de hát a holnap is pokolra táncolt,
szemedbe mondja majd kaján daca,
megélhető jövőd neked sosem volt.
De most való igaz, miről beszél,
hiszen befogva szád csupán vacogtál,
ha zúgva kelt a forradalmi szél,
csitítva félted azt az új uraknál.
Azóta semmi sem maradt neked
amit fiadnak ím örökbe adnál,
de hát mi mást is érdemelne meg
ki meghunyászkodón, remegve regnál.
