A hitről
Nem oly sokára véget ér az álom,
mögötte felsikolt a torz való,
az énemet keresve sem találom,
nyomós okán üvöltni volna jó,
hitem kölyöknyi, durva martalócok
tiporva száz darabra tördelik,
de én dühükre egyre csak mosolygok,
miközben újra összeáll megint.
A balga barnaingesek hevének
gyakorta ellenállt a józan ész,
hiába szállt visongva harci ének,
hiába volt ezernyi ölni kész
goromba, rászedett, kevély suhanca,
a hit csak egyre tornyosult tovább,
nem engedett az ostobák miatt a
keménykedésnek egy fikarcnyit át.
