Az ördög monológja
Én nem vágyok mást..
Én nem vágyok mást, mint
Kialudt fényeket,
A Jó méhében megfogant,
S elvetélt életet.
Nem vágyok mást, csak
Füstbe ment álmokat,
A pusztítás mámorában
Felbőszült láng-lovat.
Nem vágyok mást, mint
Összetört szíveket,
A kénköves pokolban
Kínban forgó test-hegyet.
Nem vágyok mást, mint
Dögvészt minden városban,
Emberek könnyéből szőtt
Káoszt a kozmoszban.
Mert nem vágyok mást, mint
Elszáradt, halott ibolyát,
Látni, hogy milliók félik
Az alvilág angyalát.
Én nem vágyok mást, minthogy
A parázsló Földön égjen
A végtelen, tér s idő -
Isten játékszerében.
