A csillagszóró fénye
Tad Rayder
A csillagszóró fénye
Gyermeki énem boldogsága mindig a karácsonyban teljesedett ki. Ez volt az az ünnep, amit egész évben nagy izgalommal, de még annál is több szeretettel vártam. Ködös emlékeim nyomán, midőn rég volt, mégis élénken megmaradt bennem, hogy ez a három nap a szeretetről szól.
Kicsi énem mindig egy hatalmas fehér szárnyú angyalnak képzelte a Jézuskát, akit egész évben annyira vártam. Apával, ahogy nőttem, minden évben együtt faragtuk be a karácsonyfát, és nekem már az is jó érzés volt, hogy ezt, amit tudtam, hogy igazi férfimunka, megosztja velem és közösen csináljuk. Valamikor könnyen ment, valamikor nehezen, az a fa méretétől függött. Amikor a helyére került a fenyőfa, utána kezdődött délután, akár estefelé a feldíszítése, és mindenféle üveggömb és ahhoz hasonló gyönyörű díszek ékszerként tündököltek és csillogtak a rájuk vetülő villanyfényben.
A szaloncukor-kötözés a kedvencem volt bár soha nem én kötöttem, de amikor nem figyeltek az ősök és a nővérem, akkor egyet-egyet mindig megettem. Ezt akkor vették leginkább észre, amikor a végén páratlan maradt a cukorka. De ha észrevették is, nagyot nevettünk rajta, hogy már megint…
Amikor közeledett az est, magnón hallgattuk a Mennyből az angyal című karácsonyi dalt, és sok más egyebet, ami ehhez az ünnephez kapcsolódott, és jó hangulatban telt az este. Régen voltak fiatalokból verbuválódott társaságok, akik járták a várost, és bekopogtak minden ajtón, hogy eljátszhatják-e a Betlehemet. Volt olyan hogy hozzánk is bekopogtak, és a jó meleg házban a karácsony szeretetével körülölelve a kályha előtt eljátszották nekünk ezt a kis bibliai játékot. A pásztorok fázósan, átfagyva tértek be hozzánk és egy kis beszélgetés után bele is kezdtek az előadásukba. Mi addig csendben néztük és hallgattuk őket, miközben ők nagy beleéléssel voltak a szerepük iránt.
S ezután jött a várva várt pillanat, amit minden gyerek vár, az ajándékosztás. Régmúlt idők poros emlékei felsejlenek, és ezeket felemlegetve nekem és a nővéremnek mindig a fürdőszobába kellett menni, nehogy meglássuk a Jézuskát. Amire kijöhettünk, én már szó szerint lázban égtem a kíváncsiságtól, mi van számomra a fa alatt. Az ajándékbontás után nagy volt mindig az öröm és csak az adott pillanat boldogságára és a karácsony meghittségére tudtam gondolni. Az ajándékoktól mintha játékországban éreztem volna magam, de a játékoknál is többet ért az a családi, meghitt légkör, ami akkor gyermekként körbe vett.
Az ajándékbontás izgalmai után következett az, amit még nagyon szerettem a karácsony szentestékben. A csillagszóró fénye, ahogy beragyogta a szeretet ünnepét és a szikrák, amíg el nem égett csillagként tündököltek, ahogy tartottuk a fényesőt.
Írta: Németh Balázs
Sümeg, 2023. 10.
