Éjféli memoár
Hamar éjfélt üt az óra,
nincs hely holmi szóra
a sárga, gyűrött papíron,
lepörögnek hát ajkaimon.
Hiányzik azon szelíd este,
hol szemem arcát leste.
Hol először kacagott nyár
arcával, mint aki reám vár.
Szellő szaladt virgoncul,
kettőnk között huncutul,
akár a gyermek, ki zsenge,
csupa szív, mégis gyenge.
Liliom színben pompázott,
dalolt, s reményt sugárzott.
Hívott, nem csak csalfán,
hisz láttam, ott ült arcán!
S talán ő is reám vágyott...
Oh, képzelegtem s átvágott...
Elmém, orcája télbe fordult,
e fagyos szív megcsikordult.
Elmúlt éjfél, merengek...
Ímmel-ámmal derengek
memoárom gyűrött lapjain,
emlékének elporladt hamvain...
Szentes, 2023. november 24-25.
