Szemét
Szemétben születtem,
szemét lakja testem.
Szemétben termettem,
szemétben elestem.
Szemét lakik mindenben,
csillogó vágyott nevekben,
búzát adó rónás földekben,
s minden áldott jó étekben.
Mocsok lebeg a vizeken,
tavakon, sózott tengereken,
hegyi patakban, vízereken,
ott úszik, átfolyik életeken.
Durva dudva lepi a falakat,
összetákolt bomló utakat,
érett, világvárosi járdákat,
friss életeket, oszló hullákat.
Anyag, mi műből kiforrott,
erekbe, vértestekbe eljutott,
a gyilkos vegyület megrontott,
élőt, dúsan virágzót rombolt.
Szemétben felállnak,
szemét, nem látnak.
Szemétben fulladnak,
szemétben hullanak.
2023. november 16.
Kiskunmajsa
