Parányi fények

Szépirodalom / Versek (118 katt) Baranyi Imre
  2023.11.02.

Parányi mécses ég, az őszi szélben
a lángja libben, egyre csak remeg,
a földi lelkekért lobog szelíden,
idézve holtakét amíg lehet.

Amíg marad, ki néha erre járva,
virágait kihozza néha még,
szomorgva könnyet ejt az őszi sárba,
amint a málladó avarra lép.

A lelke csendesen, mereng a léten,
fonódik át a régiekkel itt,
a fellegek vonulnak át az égen,
de ő csak őrzi hűlt halottait.

A bús eső hazáig egyre hull,
s az ablakán parányi gyertya gyúl.

Előző oldal Baranyi Imre