A király halála - vélemények
Jávorszki András
Felhasználó
Felhasználó
2020.07.14 18:50
35 vélemény
35 vélemény
Szia!
Ritkán írok véleményt, de most megteszem, mert a novellád ezt igényli.
Röviden: tetszett. Hosszabban: tetszett, de lehetne még javítani rajta.
A vége engem megérintett. Az értelmetlen halál mindig elszomorító, egy „király” bukását látni pedig mindig drámai. Ezt a kettőt összehozni dicséretes munka.
A felkiáltójelekkel kapcsolatban: feleslegesek. Csak írjuk le, amit szeretnénk, ha jó a megfogalmazás, akkor az olvasó magától is érezni fogja, melyek a fontos pillanatok. Felkiáltójel csak akkor kell, ha egy szereplő ténylegesen kiabál, de egyébként gyerektörténetekbe való fogás.
A stílus kicsit hullámzó. Vagy hétköznapi nyelvezettel írj, vagy szépirodalmi igényességgel, de ne keverd a kettőt. A stílustörés könnyen kizökkenti az olvasót.
Az utolsó mondat egy az egyben törölhető, hiszen egy mondattal korábban lényegében már lezártad a történetet, mégpedig egy jól irányzott „kardcsapással.”
A jelzőhalmozást nem árt kerülni. „Céltalanul kóboroltam a szeméttel teli, koszos és sivár betonutcákon.” Elég az is, hogy ez egy sikátor, vagy egy mellékutca, az olvasó ebből is tudja majd, mire gondoltál. Ha szerinted viszont fontos a környezet megjelenítése, akkor már nem árt tisztázni, miért ilyen ez a környék? Ez egy gettó? Egy régi gyártelep?
„Időnként felbukkant egy-két undorító rágcsáló.” Ha csak időnként és csak egy-kettő, akkor mégsem lehet olyan lepusztult a hely. És miért undorítóak ezek az egerek? Bőven vannak olyanok, akik szerint az egér aranyos állat, ha tehát odateszed az „undorító” jelzőt, akkor nem árt jelezned, miért azok? Máskülönben csak úgy lóg a levegőben. (Ez egyébként minden más jelzőre is igaz. Ha olyat írsz, ami eltérhet a közfelfogástól, akkor meg kell magyaráznod az okát. De persze csak akkor, ha ez a történet szempontjából fontos).
Nem véletlenül írtam ennyit neked, mert a novelládban ott van a potenciál egy igazán drámai erejű történetre, és egy kis javítással igen erős írássá lehet tenni ennek az egyébként teljesen hétköznapi esetnek a leírását. Aranyszabály ugyanis, hogy az ujjunkra tévedő kalapács nagyobb fájdalmat képes okozni nekünk, mint egy haldokló összes szenvedése. Az ilyen novellák mutatják meg, hogy az igazi tragédia lehetősége mindenütt hétköznapi történésben ott lapul.
Ritkán írok véleményt, de most megteszem, mert a novellád ezt igényli.
Röviden: tetszett. Hosszabban: tetszett, de lehetne még javítani rajta.
A vége engem megérintett. Az értelmetlen halál mindig elszomorító, egy „király” bukását látni pedig mindig drámai. Ezt a kettőt összehozni dicséretes munka.
A felkiáltójelekkel kapcsolatban: feleslegesek. Csak írjuk le, amit szeretnénk, ha jó a megfogalmazás, akkor az olvasó magától is érezni fogja, melyek a fontos pillanatok. Felkiáltójel csak akkor kell, ha egy szereplő ténylegesen kiabál, de egyébként gyerektörténetekbe való fogás.
A stílus kicsit hullámzó. Vagy hétköznapi nyelvezettel írj, vagy szépirodalmi igényességgel, de ne keverd a kettőt. A stílustörés könnyen kizökkenti az olvasót.
Az utolsó mondat egy az egyben törölhető, hiszen egy mondattal korábban lényegében már lezártad a történetet, mégpedig egy jól irányzott „kardcsapással.”
A jelzőhalmozást nem árt kerülni. „Céltalanul kóboroltam a szeméttel teli, koszos és sivár betonutcákon.” Elég az is, hogy ez egy sikátor, vagy egy mellékutca, az olvasó ebből is tudja majd, mire gondoltál. Ha szerinted viszont fontos a környezet megjelenítése, akkor már nem árt tisztázni, miért ilyen ez a környék? Ez egy gettó? Egy régi gyártelep?
„Időnként felbukkant egy-két undorító rágcsáló.” Ha csak időnként és csak egy-kettő, akkor mégsem lehet olyan lepusztult a hely. És miért undorítóak ezek az egerek? Bőven vannak olyanok, akik szerint az egér aranyos állat, ha tehát odateszed az „undorító” jelzőt, akkor nem árt jelezned, miért azok? Máskülönben csak úgy lóg a levegőben. (Ez egyébként minden más jelzőre is igaz. Ha olyat írsz, ami eltérhet a közfelfogástól, akkor meg kell magyaráznod az okát. De persze csak akkor, ha ez a történet szempontjából fontos).
Nem véletlenül írtam ennyit neked, mert a novelládban ott van a potenciál egy igazán drámai erejű történetre, és egy kis javítással igen erős írássá lehet tenni ennek az egyébként teljesen hétköznapi esetnek a leírását. Aranyszabály ugyanis, hogy az ujjunkra tévedő kalapács nagyobb fájdalmat képes okozni nekünk, mint egy haldokló összes szenvedése. Az ilyen novellák mutatják meg, hogy az igazi tragédia lehetősége mindenütt hétköznapi történésben ott lapul.