Miért használok AI-t? - vélemények

Szia Jimmy! Örülök, hogy beköszöntél, és hogy vissza szándékozol térni az íráshoz, ha a lehetőségeid engedik. Remélem, hamarosan újra olvashatok tőled valamit. A videót egyébként már megnéztem tegnap, és érdekesnek találtam. A szerkesztőktől pedig azt szeretném kérni, hogy az eddig beküldött hibrid jellegű írásaimat, illetve azokat, melyek bármilyen egyéb okból nem illenek ide, ne tegyék ki az oldalra, hogy ne legyenek viták emiatt.

Szervusz Norton!

Gondoltam, én is beköszönök. Láttam egy ideje, hogy újra aktív vagy itt (is?), csak hát mostanság nem vagyok topon, ahogy azt manapság egy unc mondaná. Lényeg a lényeg, örülök, hogy visszatértél.

A Xen által említett vidinyót itt tudod megtekinteni, ha van egy szűk fél órád:
https://www.youtube.com/watch?v=TptTqW6osS8&list=PLZLv_oyU-YyxMZnlRur0ZB-piw5XvRT4Z&index=3

(Ha minden igaz, működik hivatkozásként, ha esetleg mégse, akkor a kijelöl-másol-beilleszt módszer tutibizti.)

Látom, itt lentebb egy aprócska parázs vita alakult ki, és némileg megszólítva érzem magam. (És rohaggyak (sic) meg, ha ez nincs, akkor biztos, hogy most nem is írok.)

Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy elutasítok mindennemű AI / LLM használatot, vagy kijelenteném, hogy én nem használom ezeket. Ha nem akarok fényévekkel lemaradni, képben kell legyek ezekkel, amihez nem elég csak az, hogy egy-két cikket elolvasok róluk. Bele kell mászni, kipróbálni, melyik mit tud.

Pl. megkértem az egyiket, hogy erről a szép néniről ugyan vegye már le a ruháit... Az meg visszaírt vagy három oldalnyi mindenféle szabályt, hogy aztat nem lehet, mert ő egy híresség. Hát mondom pont azért... Aztán megkérdeztem, hogy akkor mégis mások mivel készítenek ilyen képeket. Ez már semmilyen szabályt nem sértett, sorolta lelkesen... Khm... Hát jó. Kicsit olyan volt ez nekem, mintha odamentem volna az utcán egy gyanús kinézetű alakhoz, és "anyagot" akartam volna tőle vásárolni, az meg kioktat, hogy dehátaztörvényellenes, és különben is minek nézem én őt, aztán meg örömmel megosztja velem a listáját, akiktől beszerzi. (Sorry, mostanában a Miami Vice sorozatot nézem. Na az valódi nyolcvanas évek, nem ez a mostani AI-trend, a hogynéztévónakianyócvanasévekbehe?!)

A lényeg, hogy játszom, kísérletezem az LLM-ekkel, feszegetem a határaikat, mert kíváncsi vagyok, és érdekel, hová és mennyi idő alatt tudnak fejlődni. Képgenerálásban egyre jobbak, ezt tapasztalom, de még mindig nem engednek meg sok mindent, és most nem csak a fenti példára gondolok, hanem akár bizonyos jelképek használatára, amelyek mondjuk egy korabeli történet illusztrációi lehetnének, vagy bármilyen erőszakot, netalán egy némileg picinykét piszkos vécécsészét ábrázoló képre. (Bezzeg bizonyos platformokon, ha kicsit „szerencsétlenebbül” keres rajtuk az ember, pillanatok alatt talál nagyon csúnya halálos baleseteket, konkrét háborús videókat, egyéb szörnyűségeket...) Persze értem, miért vannak ezek a korlátozások, csak azért furcsa, mert bulvár oldalakon is vannak hányingert keltő dolgok, ott azt lehet...

Azt is látom, hogy specializált formában (akárcsak az ipari gépek) lehet hasznos az AI / LLM. Időt spórol meg, vagy épp olyat is megmond, megmutat, amit mondjuk egy orvos 24+ órás ügyelet után, leragadó szemhéjjal már nem vesz észre egy röntgenképen, MRI, CT felvételen. Ezt értem, elfogadom.

Azt azonban továbbra is tartom, hogy a kreatív művészetekben (mondjuk nem tudom van-e nem kreatív művészet...), amikor a cél az önkifejezés, valamilyen érzés, gondolat átadása, ott nincs helye az AI-nak az alkotás folyamata során. Előzetes kutatásban persze sokat tud segíteni, hisz ez ma már olyan, mint amikor az Internet előtt elmentünk a könyvtárba, a levéltárba, az Internet után rákerestünk az AltaVista-n, Yahoo Search-ön, Google-ön.

Az AI / LLM által generált bármi jogilag is problémás. A jelenlegi EU-s szabályozás alapján nem állnak szerzői jogi védelem alatt az AI generált regények és egyéb kreatív szövegek, könyvborítók, illusztrációk, hirdetések. Akkor sem, ha a promptot te találtad ki, és több oldal hosszú volt. Vagyis nemigen léphetsz fel, ha valaki más is felhasználja a generált szövegeket, képeket. És ez a probléma bizony még amatőr szinten is felléphet - kezdetben még innen is "lopkodtak" emberek alkotásokat, hogy azt máshol a saját (ál)nevük alatt jelentessék meg. Szóval abban az esetben, ha felkerül pl. ide egy teljesen AI által generált szöveg, ami valakinek annyira megtetszik, hogy "eztlopom", és ha még lenne olyan oldal, magazin, folyóirat ami megjelentetné, sem az "alkotó", sem mi nem tehetnénk ellene semmit. Ráadásul már most olyan szövegeket generálnak az AI-k a rájuk szabott jogszabályok miatt, amelyekről egyértelműen kideríthető, hogy azt nem ember alkotta. Ez nem egy rejtett metainformáció, vagyis akkor is benne marad, ha a nyers szöveget másolják.

Igen, az AI / LLM képes már olyan szövegeket generálni, amelyeket egy jobbfajta amatőr író is tud produkálni. Biztosan szépen ki lehet ezeket pofozni, ha az alkotó átolvassa, átfogalmazza kétszer-háromszor. Gyorsabb? A legtöbb esetben igen. Hatékonyabb? Az alkotó szempontjából mindenképpen. Meg tudja adni az olvasónak ugyanazt az élményt? Az az olvasótól függ, felismeri-e, mivel készült, vagy egyáltalán, érdekli-e. Olyan novellát kap az író, amilyet ő írt volna meg nulláról, AI nélkül? Biztosan nem. Az AI keres, másol, ellop, nem pedig gondolkodik, asszociál, valamitől ihletett állapotba kerülve alkot, mint egy író. A képgenerálásnál is ugyanez van. Akárhányszor megkérem bármelyik AI-t, hogy hozzon létre valamilyen képet, és bármilyen pontos, részletes leírást is adok meg, még soha nem azt a képet hozták létre, amelyiket az én saját képzeletemben megalkottam, láttam. Jó esetben is csak közelít. Pontosan ugyanez van a szövegekkel is. Ráadásul én jártam már úgy, hogy promptoltam, generált, módosítást kértem, újragenerált, újabb módosítást kértem, jólelbaszta, én meg a végén úgy éreztem, hogy amennyi időm erre ráment, a hagyományos módszerrel már rég készen lennék.

Ahogy Hypnos is írja, az AI-dömping hatására felértékelődik mindaz, amit ténylegesen az ember maga alkot, hoz létre. Ide azt a párhuzamot tudnám hozni, hogy miután szinte mindent gépesítettek, és minden pontosan ugyanúgy nézett már ki, az emberek elkezdték (újra) keresni az egyedit, az ember által létrehozottat, azt, amihez tudnak kapcsolódni.

Még egy gondolat így majdnem a végére, ami egy kicsit válasz Xenhotepnek.
Én már az AI / LLM létrejötte előtt is azt tapasztaltam a kommunikációban (főleg a fiatalabb korosztályban), hogy egyre jobban elterjednek a rövid, egyszavas, tőmondatos „beszélgetések”. Sőt, ez már igazából a mi generációnknál is megvolt, hiszen egy SMS-ben nem lehetett hosszú körmondatokban fogalmazni. Az angol nyelvterületen rendszeres, hogy tagadással kezdenek mondatot, de ez nálunk is van. (Pl.: Nem vagy szomjas?) A hatásvadászat, az unalmas túlmagyarázás meg a bulvársajtó civilizációs terméke, de számos fantasy is hemzseg a jelzőktől. Ne felejtsük el, hogy ezeknek a rendszereknek valahonnan tanulniuk kellett, és a kezdeti szabályokat az emberek hozták létre, így végső soron mi vagyunk a hibásak.

Nem akarom magam ismételni, és, ahogy írod, Norton, te is olvastad a „leköszönőmet”. Sajnos vannak elveim, amikhez ilyen idősen már ragaszkodom. Számomra beigazolódott, hogy jól döntöttem, még annak ellenére is, hogy a helyzet itt a Lidércfényen azóta konszolidálódott. (Ennyit legalább elértem a picsogásommal.) Elfogyott az erőm, hogy don Quijote módjára szélmalomharcot vívjak egy (vagy akár több) olyan dologgal, amit nyilvánvalóan nem tudok befolyásolni. Azóta pihi van, lassan a dolgok itthon is helyrerázódnak, aztán talán az év végén az íráshoz is újra vissza tudok térni. Hagyományosan. Na jó, az igaz, hogy nem téntával, lúdtollal, papirusztekercsre, se nem írógéppel, hanem számítógéppel, elektronikusan, de az manapság talán már nem bűn, viszont mindenképpen AI generálta szöveg nélkül.

Még nem láttam a filmet, de meg fogom nézni. Azt viszont továbbra sem értem, hogy miért akarod abbahagyni az írást. Írhatnál például arról, amiről kommenteltél. Hogy a modern világban hogyan válik az ember egyre gépiesebbé. Ha megkérdezel egy gépet arról, hogy működik-e pl. egy meditáció, tehát egy olyan dolog, amihez érzelmi tapasztalat kell, akkor azt a gép nem tudhatja, hiszen nincsenek érzelmei. Ennek ellenére rávágja, hogy működik, sőt még ki is fejti, hogy miért. Pedig gőze nincs róla. Az érzelmeket csak lemodellezi, de nem éli meg őket. Az embereket sem ismeri, mégis véleményt, vagy inkább modellt formál róluk. Ez kinyit néhány kérdést. Elég-e az érzelmekről csak beszélni anélkül, hogy megélnénk őket? Helyettesíthet-e egy gép mondjuk egy pszichológust? Vagy helyettesíthetőek-e az emberi kapcsolatok robotokkal? A robotoknak már nagyobb az IQ-ja mint az embereknek, és úgy tűnhet, hogy érzelmileg is stabilabbak, tehát az úgynevezett érzelmi intelligenciájuk is magasabbnak tűnik. Pedig nincsenek érzelmeik. Ez is egy fura paradoxon. Hogy kezd el egyre jobban hasonlítani egymásra a gép és az ember? Hogy tűnik el az emberek egyénisége egy gépesített világban? Ha teljesen úgy néz ki egy gép, mint egy ember, és úgy is viselkedik, hogy különböztetjük meg őket? Valóban helyettesítheti az élettelen az élőt? Akkor voltaképp mi az az élet? Írhatnál egy sci-fit, ami ilyen kérdéseket boncolgat. Neked még türelmed is lenne hozzá, és nem használnál gépi segítséget. Az indulatokat is nagyon jól ki tudod fejezni. Miért hagynád abba az írást? Oké, nem miattam, de mégis olyan hangulata van a dolognak, mintha én vertem volna be az utolsó szöget a koporsóba vagy ilyesmi… na jól van, ne lihegjük túl ezt a dolgot.

Nem gondoltam, hogy az ellenségem lennél, és nincs szükség választani kettőnk közül. Nem te vagy az oka, hogy már nem írok ide. A jelenség az oka, és valóban igazad van, ezt nem lehet elkerülni. Tudtam, hogy meg fognak jelenni itt is azok az alkotók, akik lazábban veszik ezt a dolgot, és tudtam, hogy nem fogok tudni meggyőzni mindenkit arról, hogy nem azzal van bajom, ha egy algoritmussal íratja meg a dolgait, és kiadja a saját neve alatt (ez egy külön téma, de hagyjuk, már unom) hanem arról, hogy már nem tudok online létezni sehol anélkül, hogy ne futnék bele ebbe.

Zene, videó, film, írás, hirdetés bármi... Mintha már nem is lenne élő ember semmi mögött. És nem is ez a legrohadtabb Norton, hanem az, hogy az emberek kezdenek már a gép stílusában kommunikálni.

Tőmondatokkal.
Szavanként.
Tagadással indított állításokkal.
Hatásvadász baromságokkal, túlmagyarázva, unalmasan.

Ócska központozással, vagy a teljes hiányával. Mondani való sehol, tartalom nulla, terjengős fos bőven, csak úgy habzik, ahogy nagy boldogan lubickol benne mindenki. Már megkaptam, hogy megvagyok keseredve, meg ilyen marhaságok, de ha így is van, annak semmi köze ahhoz, hogy az internet a 2010-es évektől egyre ocsmányabb hely lett. Azt reméltem, hogy kifulladnak ezek az ostoba, trend vezérelt dolgok, de jött az LLM, és a maradékát is elpusztította mindennek, ami jó volt.

Nem tudom láttad-e a Lidércfény videót, amiben az alkotók is szót kapnak. Én is benne vagyok az egyik videóban, ahol elmondom, hogy a Lidércfény volt az egyetlen, de tényleg az egyetlen fix pont az életemben huszonéven át, mert ez az egy hely nem változott, ebben bízhattam, csodás minőséget kaptam, akárhányszor idejöttem. Közben meghaltak a rokonaim, széthullott a családom, volt pár munkahelyem, jártam pár helyen, megírtam vagy tíz könyvet, és vagy ezer zenét, közösséget építettem, videózásba kezdtem, és kismillió dolog történt még, de ide bármikor jöhettem, bármilyen lelki állapotban, mert ez valóban egy fix pont volt.

Aztán megjelentek az első halál értelmetlen, terjengős fellengzős, logikátlan, ócskán központozott, tőmondatokkal kitömött borzalmak, és olyan alkotóktól, akiket egyébként kiváló saját stílus jellemzett, és szerettem olvasni. Csak néztem magam elé ostobán, hogy ezt meg miért kell?... Miért kell felváltani a minőséget mennyiségre, és kiadni a munkát egy tehetségtelen, fantáziátlan, félretanított gyökérnek?

Jól érezted, düh van bennem. Tudom, hogy szarni kellene az egészbe, hiszen "úgysem lehet kikerülni" meg "ez a jövő" de nem tudok más lenni, mint aki vagyok. Bennem van felelősség az irodalom iránt, és azon kezdő / haladó alkotótársak felé, akiknek a gondolatait itt megismerhettem. Tudom, hogy teljesen reménytelen, amit csinálok, tisztában vagyok vele, hogy ez a hulladék gyártás tényleg megkerülhetetlen. De addig mondom, addig ugatok, addig őrjöngök, amíg nyoma nem marad, hogy én nem álltam be a sorba.

Tudom azt is, hogy ez nem egy hősies tett, pusztán vergődés, mert a hangom semeddig sem hallatszik el, és ha mégis, akkor se figyel senki.

Nyugi, fújd ki magad egy kicsit! Ne vedd ilyen személyesre! Nem vagyok az ellenséged. Oké, akkor nem AI. Nincs öntudata, akkor miért haragszol rá… vagy rám? Egy eszköznek nincs ugye öntudata. Egy bazári majomnak viszont van. Az, meg hogy ki veszi meg ezt az eszközt, nem tudom, mert én csak az ingyenes verziót használom. Biztos lehet állítani rajta, hogy ne mindig a szépet mondja, és hasznos tanácsokat adjon, de még akkor se biztos, hogy valóságot mond. Szerintem viszont nem feltétlenül ír szemetet, de ez nézőpont kérdése. Viszont azt, hogy nem írsz ide többé, azt nem értem. Nem akarom teleszemetelni az éttermedet, és nem akarlak bántani sem. Értem én, hogy nem akarjátok, hogy hibrid írások legyenek itt. Ha csak ez a probléma, akkor maradj te, és megyek én. Így igényesebb maradhat az éttermed, én meg úgyse veszem annyira véresen komolyan ezt az egészet. Úgyhogy nyugodj le, igyál egy teát, vagy ilyesmi.

Nekem egy csalódás, amit tettél. De az ég áldjon meg, megértetted te, hogy EZ NEM AI?

Ez egy nyelvi algoritmus, se memóriája, se öntudata nincsen. És azt fogja mondani, amit hallani akarsz, mert így van optimalizálva, hogy megkedveld, és fizess rá elő. Irdatlan fasságokat állít, igaznak mondva bármit, ha te is azt mondod, hogy az úgy van. És nem, ezek nem eszközök. Eszköz a toll, meg a papír, a véső, a kalapács, az ecset, a zongora és így tovább. Az LLM jelen formájában egy kurva bazári majom, amelyik ugrabugrál, az emberek meg visongva tapsikolnak hozzá, és fizetnek a gazdájának, hogy még több ugrabugrálást lássanak.

Az egy nagyon rossz kifogás, hogy mivel úgysem vagy megélhetési író, akkor te szarsz az irodalomra, és ezért beküldöd az LLM szemetét, rábízva az olvasóra, hogy elolvassa-e. Ezzel azt mondtad, ez nem az én éttermem, meg amúgy is ritkán kajálok itt, úgyhogy ideöntöm az asztalok közé ezt a talicska trágyát.

Nem fogok vitatkozni, már tudom, ki hogyan áll hozzá, és a mostani hozzáállásod alapján világos, mit gondolsz az egészről. A lényeg, eddig még vacilláltam, hogy megosszam-e az írásaimat itt a továbbiakban, de már látom, hogy fölösleges. Egyre több olyan ember lesz, aki "az aI csak eszköz" kifogással idetolja a szemetet, és ha ez az oldal is szemétlerakóvá válik, akkor én vagyok rossz helyen.

Már küldtem be írásokat, melyekben megjelöltem, hogy AI segítséggel készültek, ha egyáltalán kikerülnek az oldalra. Ha nem ez a koncepciója a Lidércfénynek természetesen elfogadom. Ezentúl megfogadom Ida tanácsát is.

Viszont ettől függetlenül idővel alkalmazkodni kellesz a technológiai fejlődéshez. Erről maga az AI győzött meg.

Azt kérdeztem meg tőle, hogy ha exponencionálisan felgyorsul az AI vezérelt humanoid robotok száma, akkor mennyi ideig tart, amíg az összes emberi munkakört kiváltják.

Erre adott egy igen terjengős választ, nem untatlak benneteket vele, az eredmény az, hogy elvileg 2045-re a robotok képesek lennének minden emberi munkát elvégezni. Ami szerintem egy reális lehetőség, mivel a nagytőkések a minél olcsóbb, fáradhatatlan munkaerőt keresik. A robotika és a mesterséges intelligencia pedig elképesztő fejlődésen megy keresztül.

A második kérdésem az volt, hogy ha az embereknek nem lesz munkája, akkor nem lesz bevétele sem. Ha pedig az embereknek nem lesz pénze, akkor a robotmunkásokkal teli gyárak kiknek fogják eladni a termékeiket? Ha pedig nem lesz fogyasztás, akkor mennyi idő alatt omlik össze a fogyasztói társadalom?

Az AI azt felelte, hogy ha a a tömegek vásárlóereje megszűnik, a gyárak tulajdonosai kezdetben egymásnak fognak értékesíteni, de emiatt a gazdaság egy szűk elit belterjes körforgásává válna.

A tömegtermelésre berendezkedett gyárak viszont piac nélkül maradnának. Ha a folyamat szabályozatlanul megy végbe – azaz a munkakörök tömegesen szűnnek meg, és a kormányok nem vezetnek be védőhálót –, a fogyasztói társadalom nem évtizedek, hanem hónapok, legfeljebb 1-2 év alatt teljesen összeomlik.
Tehát lerövidítve a dolgot: kb 2045-re a mesterséges intelligencia és robotika fejlődésével a fogyasztói társadalom a bér, nyugdíj, egészségügyi, szociális és az összes többi ellátásával együtt mehet a kukába.

Ebből az elég hosszú bevezetőből mindössze azt a tanulságot szeretném levonni, hogy a társadalomnak muszáj lesz alkalmazkodnia az AI térnyeréséhez talán még egy ilyen pitiáner dologban is, mint az amatőr novellák írása.

Az írás az AI-nak köszönhetően olyan lett, mint a kézműves dolgok. Sokkal többet ér, ha valaki tudást és energiát fektetett valaminek a megalkotásába. Még akkor is ha nem kifejezetten jó, tiszteletet érdemel már csak azért is, mert valaki leült és megcsinálta az elejétől a végéig a saját kezével.

Az AI használatában én sem fogok senkit megakadályozni. Valaki ötletelésre használja, kísérletezésre vagy vizualizálásra. Én mindenesetre az ellenkezőjét fogom javasolni, de mindenki azt csinál, amit akar. Viszont az szerintem elvárható, hogy jelezve legyen a végterméknél az AI használat és annak mértéke.

Ne próbáljunk meg eladni valamit a saját alkotásunkként, ami nem az. Mert egy gép generálta szöveg nem azé, aki kiadta az utasításokat annak a legenerálására.

Legyél egy kicsit türelmesebb! Nem kell minden ötletből novellát faragni. Élvezd ki az alkotás pillanatait! A gyors megoldások nem mindig a legjobbak.

Lehet, hogy több ötleted fog megvalósulni, de a megvalósításban kevesebb lesz belőled.