Fórum - A sötét kripta

Varler ismételten megragadta a kötelet, és húzni kezdte. Némi küzdelem után a sámán nem épp bizalomgerjesztő arca bukkant elő a verem szélén, karjaiban pedig ott volt a csontkutya. Még egy erős rántás, és Jilkohes máris szabad volt.

- Szerinted mi a francot gondolhatok erről?! - üvöltött vissza a kérdezett.
- Húzzatok már ki! - majd enyhültebben hozzátette:
- A kutyával együtt.

Terlerpos fürgén szökellt félre, de a fa így is épphogy elkerülte. Kisöpörte szakállából a leveleket, aztán Verlarra nézett:
- Kezdem úgy érezni, hogy ma valami átok ül rajtunk. A bejárattól még talán száz métert sem jöttünk, de már romba döntöttük a fél környéket, elhajtottuk a halottakat és bele estünk minden csapdába. Aztán a gödör mellé lépett ő is és lekiáltott:
- Te mit gondolsz, Jilkohes?

A rántás hatására a fa megreccsent, majd a törpe felé kezdett dőlni.

A barbár a kötél végét a mély gödör közelében álló ódon fához kötötte, majd másik végét ledobta.
Rántott a kötélen egyet-kettőt.

Limotiz Terlerpos válasz helyett egy hosszú kötelet vett elő hátizsákjából, és odanyújtotta a barbárnak.

- Nesze, húzd fel őket! Legalább neked is lesz valami hasznod, ha már ésszel nem áldottak meg az istenek!

A törpe a sötét égre forgatta szemét.
- Medve anyám... ez itt holtakat ébreszt fel, de nem vesz észre egy egyszerű csapdát.
A barbár óvatosan közelebb lépett a helyhez, ahol Jilkohes eltűnt, aztán a törpére nézett:
- Tényleg medve volt az anyád?

A föld alól halk vonyítás hallattszott, és cirkalmas ork káromkodás.

Jilkohest egyszerre mintha a föld nyelte volna el, a kutyával együtt.

A barbár és a törpe megtorpant. Kezük fegyverük markolatát szorította.

Óvatosan körbe kémleltek, de a sámánnak nyomát se látták. Összenéztek...

A trió a kutyával elindult a mutatott irányba. Pont arra, amerre a dülöngélő csontvázak is mentek.

A villámok néha nappali világosságot adtak, de a természetellenes ködben nem láttak tovább 20 - 30 lábnál.

- Zsúfolt ma éjjel ez az amúgy igen elhagyott temető, úgyhogy Nem ártana sietnünk kicsit! - mondta Jilkohes, hogy elejét vegye a törpe és a barbár időfecsérlő vitájának. Megmarkolta az egészen kezessé szelídült, de továbbra is ritka ronda kutya grabancát, majd a kavargó ködfoszlányok felé intett botjával.
- Arra lesz!

- De már alig hallatszik a nőszemély sikoltozása. Talán már meg is ették! - vitatkozott tovább a törpe, de aztán feladta. Ha a barbár nőket akar menteni, mert a hálájukra vágyik, legyen.
~ Bárcsak ronda lenne a nő!~

- Majd jó lesz valamire - válaszolta a barbár.

Terlerpos felvonta a szemöldökét, aztán morogva csóválta meg a fejét.
- Visszafele?! Nem tetszik ez nekem. Azt mondtad, leütjük az őrzőt, elhozzuk azt a követ a kriptából és kész! Ez itt pont olyannak tűnt, mint amit őriznek. És mi a lápi lidércnek nekünk most még ez a zombikutya is?

- Gyere, törpe! Visszafelé is ráérünk kifosztani - szólt a sámán.

A sámán egy varázsigét mormolt, majd a kutya fejére tette a kezét. Az állat az ork lábához dörgölődzött. mint egy kismacska.
- Mehetünk! - nézett a csontvázai után a sámán

A törpe azonban még mindig a villám által összedöntött kriptát szemlélte.

A sámán elővett egyik belső zsebéből egy összeaszott csirkelábat, és a kutyus felé nyújtotta. Az állat óvatosan elvettem, majd odabújt a sámán lábához, és várta a simogatást.

A farkát csóválva megpróbált barátságosan közeledni a sámánhoz, hiszen azzal neki - hivatalosan - nem volt afférja.

A kutya nem tudta elvenni a törpe fegyverét, így inkább hátraugrott. Úgy tűnt, hogy felméri a megváltozott erőviszonyokat. Látta a vérben forgó szemű törpét és a tajtékzó barbárt, és így további támadás helyett inkább lekushadt a földre.

S ha már ott csattant, a kutya megpróbálta kirántani a törpe kezéből. A barbár egy lépéssel közelebb ment, fegyverét újra felemelte.

A magukra maradt csontvázak lassan eltünedeztek szem elől a kiáltozó férfi nyomában.

A távolból a sikítozás egyre ritkábban hallatszott.

A törpének szerencséje volt. Mivel bárdját maga előtt tartotta, kezét csak kicsit kellett mozdítania reflexből, hogy a hatalmas termetű állat állkapcsa a bárd nyelén csattanjon.

A kutya felváltva nézte a három emberalakot, a morgása azonban lassan elhalkult. Leszegett fejjel indult a törpe felé, még a farkát is csóválta. Majd hirtelen megfeszült a hátsó lába, és a törpe torkának ugrott.

A barbár a kriptát megkerülvén éppen akkor lépett ki a túloldali sarok mögül.
- Kushaggyá má' teee! - kiáltotta, majd lendületet véve a dögre csapott. A széles penge látványosan villant félkör ívben, dallamos hangot hallatva, de a kutya szemmel alig követhetően félre ugrott a csapás elől, így a pallos szikrázva csendült a kripta ajtaján. A törpe megemelte bárdját.
- Mi van veled Varler? Ma még senkit nem nyírtál ki.

a kripta romjai alól egy hatalmas, izzó szemű kutya ugrott elő!

A mondatot viszont már nem volt ideje befejezni, mert hirtelen...