A halál arcai
Szépirodalom / Versek (1524 katt) | bel corma |
2011.08.21. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/5 számában.
Ujjaim közt fekete pengém
álmatag, lassú táncát járja,
eggyé válok az éjszakával,
s az éj már a vadászt várja.
Szenvedtem én a sivatag
lángoló, gyilok napja alatt,
hol a síró portól az ember
bőre alól vérforrás fakad.
Voltam, egyszer régen, a
délvidéki jégmezők foglya,
hol a hús elfagy, s a torkot
a dér kristály keze fojtja.
Sokáig űztek, s bevettem
magam az átok mocsárba,
hol egy bogár csípésétől is
szétmállik az ember lába.
Üldözőm kilép a fénybe, s
felfedi nekem valódi arcát,
kardom lassan húzom elő,
s megvívom életem harcát.
Előző oldal | bel corma |