Linktár

Kín-rím

Kedvesemet én elepedve,
s oly szerelemmel várom,
míg odalenn a völgyben,
sötétlik egy bús vár rom.

Az azúr égen fátyolként,
csendben széteső felhő,
de lám, amott záport hoz,
egy haragos esőfelhő.

A vízcseppek simogatnak,
érintésük lágy, és könnyed,
olyanok, mint smaragdként
elolvadó boldog könnyed.

Szertelen szívem a rabja,
oly lángoló, és tüzes ő,
mint tiszta, nyári éjeken,
a hullócsillag, tűzeső.