Linktár

Törés

Elpattanó, boldog húrnak,
bús zöngéi szélbe hullnak,
vad vihar most értünk sivít,
hideg hamvak hangja sikít.

Szívünk jégtáblaként hasad,
romjain deres virág fakad,
azt csendes sírunkra rakják,
emlékünk a múltnak adják.

Összetörnek, meggyötörnek,
bús rögei fagyott földnek,
a szemfedél zordan zörög,
ősi holtak csontja csörög.

Alant sötét szárnyak várnak,
s kínnal vállainkra szállnak,
bús árnyakként addig élünk,
míg elfeled minden vérünk.