Emlékezz rám
A fátyolos hold higany tengerén
összeolvadva hullámzik testünk,
édes kábulatban feloldódunk, s
halk sóhajjal újra megszületünk.
A kelő nap narancs mintát rajzol
bronzszínű bőrünkre csendben,
méla mosolya lassan legyűri a
bágyadtságot kék szemedben.
Az égbolt tiszta, tündöklő türkize
ékkőként csillan meg kezemben,
s mikor finom tenyeredbe hullik
apró fodrot kelt az emlékekben.
Ha alszom apró, gyengéd kezed
oly puhán pihen a homlokomon,
s odaadó, önzetlen mosoly, mi
ott ragyog szerelmes arcodon.
