Szerelempróba

Szépirodalom / Szerelem (832 katt) gyöngyvér
  2010.08.22.

Most jő az éjfél, csendesedik a város.
A lenyugvó Nap vörösbe vonja az eget,
fejünk felett kigyúlnak a csillagok,
mindegyikük úgy ragyog, mint a szentjánosbogár!
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Szemedbe nézek s látom a végtelent,
az Űr hatalmas birodalmát,
ott szállok veled együtt a végtelen egeken,
elveszítve majd megtalálva, imigyen játszadozva.
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Hogyha a sötétnek rémes árnyai jőnek,
te ott állsz mellettem s védel engem kedvesem!
Ha elvinnének a pokolba a szurtos képű ördögök,
én azonnal indulnék, hogy visszahozzalak onnét!
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Vagy ha a Halál kaszáját lengetve jőne,
s levágni téged is úgy, ahogy teszi időtlen idők óta!
Mennék utánad pokol legmélyebb fenekére,
a menny legfelső ragyogó szintjére, s hoználak vissza az életbe!
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Tudom, érzem te is megtennéd ugyanezt értem,
mert nincs olyan földi vagy égi hatalom, mi minket szétválasszon!
Se menny, se pokol, se élet, se halál,
el nem választ soha már!
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha nem érve el egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Legyen másnak millió kincse, fénylő aranya, csillogó drágaköve
nem ér az semmit a szív fényéhez képest,
az együtt átélt kalandok, érzelmek sokkal többet érnek,
mit fel nem fog az, ki egyszer legalább át nem élte!
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Mi örökre együtt leszünk, ez így rendeltetett,
a Sors fonala nálunk még egybe köttetett,
s ha mégis elvágnák a Párkák,
együtt halnánk, hisz így lenne szép az elmúlás.
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Nézd hát az eget, hajtsd vállamra a fejed,
öleld át derekamat, hogy tudjam, soha el nem hagysz.
Lelkednek tüze égessen belül, szemednek fénye ragyogjon rám,
s majd így találjon ránk a fénybe burkolt hajnal napsugár.
Nap és Hold örök táncot jár!
Két szerelmes, ki nem találkozik már!
Egyik reggel, másik éjjel, soha el nem érve egymást,
de nem csitul az örök vágyódás.

Előző oldal gyöngyvér
Vélemények a műről (eddig 5 db)