A Vándor éjszakája

Szépirodalom / Novellák (841 katt) Mia
  2011.08.08.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/8 számában.

A fák között álltam, némán. Csak az öreg platánok nyögték a szél megújuló játékait. Susogásuk, illatuk még inkább mélyítette az éjszaka varázsát. Nem láttam az ajtód, csak a ház körvonalait, nem akartam közelebb menni, nem akartam, hogy megérezd jelenlétem. Eljöttem, mert nem volt maradásom, de a tér, ahová a lelkem sodort, nem az én terem. A valóság szövete újrahurkolódott, és tudtam: nem lehetnék itt. A szél velem is játszani próbált. Megérintette a vállam, belopakodott a ruhám alá, arcomba söpörte a hajam. Az Anyagi Síkon nincs ölelésem, illatom és hangom. Inkább látszom árnyéknak, mint élőnek. Sóhajtva hunytam be a szemem, távolodva ettől a tértől és időtől, mielőtt megérezted volna a lüktetést, mielőtt minden logikát nélkülözve felpattantál volna, mielőtt kiléptél volna a valóságodból, hogy velem legyél.

Előző oldal Mia
Vélemények a műről (eddig 2 db)