Fejvadászok
Higgadt és hűvös ösztönök,
mik mozgatják biztos kezem,
érzelmek s vágyak nélkül a
gyilkolást parancsra teszem.
Én vagyok a mester.
Az izgalom forrón elborít, ha
szemükben csillog a félelem,
pengém lesújt, s illanó lelkük
egy sóhajjal magamba nyelem.
Én vagyok a megszállott.
Üde ifjak, a zord idő lassan
szárítja majd testetek virágát,
irgalmas tőröm megszabadít
megmutatva az álmok világát.
Én vagyok a megváltó.
A barátaim, beszélgetek velük,
de én még több társat keresek,
boldogok, s akit majd megölök,
azzal is eggyel többen leszek.
Én vagyok a mániákus.
Oly üres, sivár vagyok, mint a
csillagoktól kopár éjszakai ég,
s titkon tán keresem azt, kinek
kegyes kardjától elér a vég.
Én vagyok a mélabús.
