Bocsásd meg...
Szépirodalom / Szerelem (1575 katt) | bel corma |
2011.07.29. |
Bocsásd meg, hogy oktalan,
penge szavaim téged elértek,
s ártatlan, önzetlen szívedbe
sosem múló sebeket téptek.
Bocsásd meg, hogy fagyott
szózataim boldogan találtak,
s lőn boldogságod rémálom,
amint dérrel fejedre szálltak.
Bocsásd meg, hogy rózsás
álmaid ridegen szétzúztam,
s értetlen könnyeid elől én,
a kínzó némaságba hulltam.
Bocsásd meg, hogy ostoba
büszkeség fogta le nyelvem,
s nem mondtam milliószor,
hogy te vagy a szerelmem.
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |